A szemközti tízemeletes blokk tetejére minden este kisétál a srác. Amikor először észrevettem, viccesnek tűnt, hogy valaki jár a tömbházak tetején, fel is kiáltottam meglepetésemben, apám azt hitte, megijedtem, gyorsan megnyugtatott: nincs gond, ő is látta már, ki szokott járni oda a fiú, biztos csak levegőzik.
Pontosabban mindig naplementekor van ott. Terveztem, hogy dokumentálni fogom, egyfajta sorozatként, aztán nem sikerült, mert nem minden este veszem észre a naplementét. A szobám ablaka az erkélyre és annak ablakaira nyílik, többszörös az elválasztottság a külvilágtól. A cetből kimászva egy újabb cet gyomrában találjuk magunkat, mint Sorescu drámájában.