A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog


Imre Eszter: A fagynyelő

2020. október 21. - 1...1

A köd éhes halász elnyűtt hálójaként rántotta le a madarakat a fantomváros reggeli egéről. Előbb befogta a sűrű fekete szárnycsapkodást, majd kiemelte a madarakat az égből, és hagyta őket kizuhanni a januári fagyba – nem repültek. Még odafent, de már nem az égben, senkiföldjén zuhantak, hogy aztán…

Tovább

Demény Péter: Mestersége címere…

Mircea Cărtărescu Ácsceruza című könyvéről

Az egy éves Mircea Cărtărescu egy ácsceruzát markolt meg a „tăierea moțului” nevű hagyományos szokás abszolválásakor. A dolog úgy történt, hogy tárgyakat tettek egy tálba, s azokból kellett volna „válogatnia”, ő azonban azt az ácsceruzát ragadta meg, mely a keresztapja füléről a tálba esett. Ez…

Tovább

Haverinen-Varga Katalin: Utolsó futam

Azon a tikkasztó júniusi napon, amikor a marosvásárhelyi sürgősségi kórház egyik félreeső, sötét zugában az orvos halkan, szinte suttogva tudatta nagyapámmal, hogy mindkét tüdején dió méretű daganatot találtak, és a véres köpések mostantól csak gyarapodni fognak, majd némi erőltetett, de kétségkívül…

Tovább

Láng Zsolt: Szigeti kapitány

„A borz dala a vágy éjjelén halkan sikít a tenger felé.” (Akutagava Rjúnoszuke: Az éneklő borz. Fordította Gergely Ágnes) Dran ser kuljel qualligram qualidrani tefen, tua kwasiatidra holla parhal son. Így kezdődött a Lolla halliz című ismeretlen nyelvű szöveg, amelynek műfordításai az Éneklő Borz…

Tovább

Tófalvi Zselyke: Cementlapok

Azopan-novella

A maxi taxi nem húz be a megállóba, a sofőr mondja nekem, valahogy szálljak le, ő nem kapcsolja ki a motort, mert akkor lehet, nem indul el többé. Rám kacsint, kezembe nyomja a fecnit, 15 lejt kér, adok húszat, nem kérem a visszajárót, alig várom, hogy leszálljak, megfulladok. Végig álltam a maxi…

Tovább

Látó-szövegek - dramatizálva

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem első éves teatrológus hallgatói a Látó tavalyi és idei számaiban megjelent novellákból válogattak, és a szövegeket dramatizálva, interpretálva ültették át őket az on-line térbe Színészmesterség tantárgyból. A projekt koordinátora, irányítója: Patkó Éva.

Tovább

„Most ez vagyok, és ez felszabadító”

Interjú Imre Eszterrel. Kérdezett: Demény Péter

Írásaidból és beszélgetéseinkből az derül ki, elég sokat utaztál. Miért alakult így? Ez nem volt cél, sőt sokáig nem is gondoltam volna, hogy így fog alakulni. Nem voltam az a gyerek, aki arról álmodik, hogy egyszer majd elmegy messzire – gyermekkoromban rettegtem a mozgástól, egyik legnagyobb…

Tovább

Imre Eszter: Gyergyói Ágnes asszony

Azopan-novella

Tizenöt-tizenhat éves koromban neveztem el Gyergyót a fantomvárosnak, és ráragadt, magamban azóta is annak nevezem. Mondjuk ma már az is, mert egy ideje csak a halottaim laknak ott. Emberek a föld alatt, kiürült lakások a feledésben. Gyermekkoromban mindig az volt az érzésem, hogy Gyergyóban…

Tovább

Demény Péter: Egy kisfiú története

Egy zsúfolt, boldog lakásban jött a világra. Ott laktak a nagyszülei, a lakás tulajdonképpeni tulajdonosai, a nagybátyja meg a fia, és az anyja meg ő. Haton egy apró háromszobásban. Ebben a lakásban nőtt fel, kezdetben nem is érezte a zsúfoltságot, hiszen természetesnek tartotta. Csak később,…

Tovább

Kerekes Emőke: Örökség

A nagyapám. Itt még gyerek, még nem a nagyapám, csak a ráirányuló tekintetemtől, a tudatomtól, innen visszanézve az. Lehetne bárki, egy gyerek a múltból. Akkor ugyanazt állapíthatnám meg: valami esemény lehetett a háznál, mert egy fényképész tekintete irányul rá. Paraszti családnál ritka. Ezt…

Tovább
süti beállítások módosítása