Telefonáltak ma a nyomdából, hogy kész van a Látó, hétfőn hozzák. Először történik, hogy korábban olvasható elektronikus formában, hogysem kézbe vehetnénk. Ahogy a kollégáimat ismerem, minden digitális forradalommal együtt és ellenére a végsőkig ragaszkodni fogunk a nyomtatott laphoz. Lehet, hogy rövidesen új „kiterjesztése” lesz a sajtó szabadságának, papírra fogunk kívánkozni.

Ha az egészet olvassa az ember olyan ez a lapszám, mintha összebeszéltek volna a szerzők, mintha lett volna megadott tematika, pedig nem volt, ez egy átlagos lapszám, de a szövegek jelentős része az éppen lehetetlenné vált utazásról szólna. Wirth Imre a Hargitára indul az első verssorával, Schein Gábor egy novellában Kolozsvárra, Karácsonyi Zsolt a hajdani Bánságba, Ilma Rakusa pedig Szarajevóba, Varga Anna Noémi a görög szigetekre, Jannis Ritszosz talált verseiben pontosan elmeséli, hogy mi fog ránk várni a leselkedő diktatúrákban. Közben Arthur Koestler is szóba kerül és Coetzee a könyvhuzamok rovatban Kész Orsolya tolla révén. Van még verse Markó Bélának és Oláh Andrásnak. Lehet olvasni Kocsis Francisco elmélkedéseit, és Babarczy Eszter új könyvéről is megtudunk – ha mindent nem is – de sokat. Hétfőn már a kezemben lesz a nyomtatott Látó, és készül a májusi szám.

(Fotó: Szerkesztőség kijárási tilalom idején - Vida Gábor)