A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Magyar Költészet Napja 2020.

Versajándék a Látótól

2020. április 11. - 1...1

A Látó szépirodalmi folyóirat és a Látó-blog szerkesztői kedvenc verseiket ajánlják - egy-egy személyes tárgy kíséretében. Asszociáció, játék, versolvasás. Magyar Költészet Napja, 2020 - mi így ünnepelünk.

vida_kep.jpg

VIDA GÁBOR: "Aki ült velem tábortűznél, tudja, hogy ezt a pár verssort mindig elmondom. Kint az éjszakában nem is kell semmilyen irodalmi felvezetés hozzá. Nem tudok jól verset mondani, de ott könnyebb, mint másutt. Kint mindig minden könnyebb. A tollat akkor vásárolták, amikor első osztályba mentem. Ennek a bordó színű párjával írtam mindent még az egyetemen is. Idővel egy ilyen tollnak saját írásképe lesz, az ember kezéhez kopik a hegye, másnak karcol vagy ereszt. Most szeretnék ismét megtanulni tollal írni. Nehéz."

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

DEMÉNY PÉTER: "Kányádi Sándor fordításkötetéből, a Csipkebokor az alkonyatban címűből választottam Apollinaire Ó én elmaradt ifjúságom című versét. A Kortársban olvastam még egyetemista koromban, azóta nekem is világít."

demeny_foto.jpg

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

KOVÁCS ANDRÁS FERENC: "Vers: Babits Mihály Jónás imája. Tárgy: Édesapám több évtizedes, színházi és rendezői hamutartója."

kaf.jpg

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

IMRE ESZTER: "Életem egyik nagy hiányossága, hogy a kedvenc versem nincs meg itthon kötetben. Ám néha még felébred bennem a tizenhat éves, és olyankor verset másolok a naplómba. Ez történt 2018 nyarán is, amikor egy takarításról és egy álmatlanságról szóló bejegyzés közé bemásoltam Nádasdy Ádám Kő kövön című remekművét. A számomra kedves tárgy így pedig a napló maga, ami mindig, mindenhol velem van."

imre_eszter_foto.jpg

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

LÁNG ZSOLT: Kántor Péter Lucian Freud monológja a magára hagyott testről

lang_zsolt_allo.jpg

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

CODĂU ANNAMÁRIA: "József Attila Riának hívom. Ezt a verset úgy olvasom, hogy talán a feje fölötti virágokból nem feltétlenül gyerekek lesznek, talán a takarítás és vacsorakínálás feladatát átvállalja olykor más is. Egy ritka villanás ideje alatt látjuk, amikor az észrevett és a még észrevétlen lehetőségek párhuzamos dimenziói között jár."

ja_rianak.JPG

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SZABÓ RÓBERT CSABA: "Jékely Zoltán A halász és a hal versében már az is tetszik, hogy ott, ahol gyermekéveimet töltöttem, nem horgászt, hanem halászt mondanak arra, aki halászbotjával a vízparton... szóval halászik. A horgászás sport és hobbi, a halászás valami transzcendens. Jékely verse pontosan erről szól. Gyönyörű tanulmány. A mellé illesztett tárgyak: egy régi, szovjet gyártmányú tekerő a vásárhelyi ócskapiacról és egy csukázó pergető bot, amit 30-ik születésnapomra kaptam a feleségemtől."

szrcs_foto.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr7215603062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása