Mindenki a járványról beszél, hogy a világ sosem lesz már olyan, és mindenki reméli, hogy tényleg jó irányba is változhat, ha nem is minden, de valami... Te hogy éled meg ezt az egész felfordulást?
Nincs egyszerűbb dolog, mint az embernek megváltoznia. Ezt magunkon is tapasztalhatjuk nap, mint nap. Mivel pont a járvány kitörése előtt volt egy nagyobb műtétem, ami után szobafogságra voltam ítélve, disznó módon, örültem, hogy nem csak nekem, hanem mindenkinek otthon kell kuksolnia, és így nem maradok le programokról. Azon azonban el lehet gondolkodni, hogy abban a korban, amikor az algoritmusok állítólag többet tudnak rólunk, mint mi magunk, miképpen lehetséges, hogy egy ilyen járvány ennyire felkészületlenül érje a világot. Másrészről remek alkalom arra, hogy kipróbáljuk magunkat jövőbelátóként, bár állítólag senki sem próféta a saját hazájában!
Kolozsvár, Székelydálya, Budapest, hogy csak pár fontos helyet említsek. Spanyolul olvasol, nyelvet is tanítasz. A Látóban publikálsz, a könyveid a Lector kiadónál jelennek meg. Hogy is van ez? Hol vagy te otthon?
A nyelvben. Elég kényelmes lakhely, és ott nincs kijárási tilalom. Kolozsváron születtem, ott éltem tizenhárom éves koromig a szőke Szamosnál, azaz a Malom-ároknál, amely akkor már nem volt szőke, szerintem korábban is csak festette a haját. 1989 óta Budapest a lakhelyem. Székelydályában pedig gyermekkorom felejthetetlen nyarait töltöttem. Pár éve felújítottuk édesanyám szülőházát, így most újra ott telnek a nyarak.