A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Albert Mária: Okos vagy, szép?

Szerepekről, filmekről, nőkről – feketén-fehéren

2020. április 18. - 1...1

Sokat gondolkodtam ezen a szövegen. A címet nem írtam el, kell az a vessző. Ha két színész adná elő, úgy képzelem el, hogy a szép nő kedvesen mosolyogna a férfira, az meg kimondaná a kérdés első részét (Okos vagy,...) és a vessző által jelzett pillanatnyi szünetben viccesen, játékosan ráütne a nő fenekére, miközben kimondja a második szót is (...szép?). Rövid, de nem könnyű a szerep, kell hozzá szövegértés, beszéd és légzéstechnika, könnyed testtudatosság, humorérzék és az a bizonyos jelenlét, amely nélkül semmire sem képes a színész. Vagy a színésznő. Részben a március nyolcadikával beindult, majd a karantén körülményei között kifejlődött „minden nő szép” (röviden így fogom hívni) Facebook-kihívás indította el bennem a gondolatot, mely először a Tootsie (magyar mozikban: Aranyoskám) főszerepét alakító Dustin Hoffmannhoz, majd az április 15-én nyolcvankettedik születésnapját ünneplő Claudia Cardinaléhoz vezetett.

claudiacardinale.jpg

De mielőtt hozzájuk eljutottam volna, kicsit belebotlottam a mozgalmat elmésen kifigurázó férfiakba is, akik közül egyesek csak viccesen beletrollkodtak a nagy női szépség-szolidaritásba, mások meg egyenesen meztelen képeket kértek a hölgyektől és a felbőszült feministák hordáitól sem riadtak volna vissza, feltéve, ha bosszútámadásukat ruhátlanul hajtják végre. Persze, az elszigetelődés körülményei között fentiekben semmi veszélyes nem volt, illetve a felkért nőket leginkább a saját fekete-fehér fotójuk nyilvános mutogatása riasztotta, ezért aztán sokan kezdték úgy bejegyzésüket, mint én most: „Sokat gondolkodtam...” vagy még többben úgy, hogy: „ Nem akartam vállalni ezt a kihívást...” és jött a sok „de” meg „aztán mégis”, majd mellette egy fekete-fehér fotó, amiről többek között azt lehetett megtudni, hogy milyen pózban, helyzetben, megvilágításban, életesemény közben találja magát legszebbnek vagy egyszerűen csak szépnek a nő. Én például - mivel a fotóm egy  különleges vendéglőben készült - hosszan morfondíroztam, hogy retusáljam-e a háttérben lógó kolbászokat, nehogy majd valaki ahhoz is elmésen hozzászóljon. Otthagytam, nem vette észre senki. Vagy, ha igen, nem szólt semmit. Az is aggasztott kissé, hogy mit szól a fiam, aki a legutóbbi, a pasik hűtlenségéért felelős elhízott feleségekről és barátnőkről szóló Norbi-botrány közben problémásnak tartotta a „no comment” szöveggel közölt bejegyzésemet a willendorfi Vénusz fotójával.

Pedig akkor sem egyszerűen csak a „döngő léptek” jártak a fejemben (az is, persze, amint egyik kedves férfi ismerősöm rá is jött), hanem A fiatal pápa című Sorrentino-sorozat egyik nagyszerű visszatérő motívuma is. De az ifjú generáció inkább Norbi ellen intézett támadásként értékelte viccesnek szánt hozzájárulásomat a közös térben kialakult vitához. Volt legalább miről beszélgetni velük, jó is lett a vége, sokkal jobb, mint ami szegény Norbinak jutott osztályrészül. A fekete-fehér fotós bejegyzésben, ami, ha jól meggondolom, valahol szintén az önértékelésről és a nem- szokványos szépségről szól, én is megjelöltem néhány nőt, főleg olyanokat, akikről azt sejtettem, hogy egy ilyen kihívást nem tartanak problémamentesnek és talán nehezen is vállalnák. A megszólított tíz nő közül egyetlen egy vitte tovább. A többieknek nincs szüksége ilyen kihívásokra, kicsit talán butuskának is tartják a felhívást, miért kellene ezzel foglalkozni, ó, na, de komolyan! Viccelsz? Nem.

Mint ahogy a „Szép vagy okos?” (vessző nélkül) kérdést sem találom igazán viccesnek. Hallottam párszor, itt Erdélyben, de Magyarországon is, még nem látott, de beszélgetésekben felmerülő lányokra, nőkre vonatkoztatva. Régen nevettem is talán, mára viszont változott a humorom.  Még jobban zavar, ha kislányoktól kérdezik meg – tényleg hallottam – , hogy szépek vagy okosak szeretnének-e lenni, majd ha felnőnek. Van egy másik vicces változat, mikor a szőkétől kérdezik, hogy szép vagy buta szeretne inkább lenni, mire ő azt válaszolja, hogy inkább buta, mert a szépség múlandó. Aranyos, nem?

És ezzel a jó kis fordulattal már ott is vagyunk az Aranyoskám (Sydney Pollack filmje, 1972) sztárja, Dustin Hoffmann könnyeinél. Nem a nevetéstől könnyezett az általam látott filmes interjúban a gyönyörű Jessica Lange partnereként női szerepet játszó hollywoodi sztár, bár a film igazi könnyesre-nevetős vígjáték. Azon pityeredett el, hogy ennek a szerepnek köszönhetően érthette meg, milyen sokat jelent a nők számára a szépség, milyen nehéz megfelelni az elvárásoknak és mit mulaszthatott el, mert szóba sem állt, nem beszélgetett olyan nőkkel, akik nem néztek ki elég jól. Úgy értette meg, elmondása szerint, hogy hiába könyörgött a parókás, sminkes, jelmezes csapatnak, egyszerűen nem lehetett vonzóbbá varázsolni az általa alakított Tootsie-t. Aranyos volt, határozott, okos és, hát, ha  nem is csúnya, de semmiképpen sem szép. Nem olyan, mint az Aranyoskámban sorozatszínésznőt alakító Jessica Lange, aki ráadásul a filmbéli szappanopera nővérkéjeként többszörösen ki van szolgáltatva a férfiak tolakodó, babusgató, lekezelő, beskatulyázó viselkedésének. Nem elég, hogy szép és szőke, még egyenruhája is van és természetszerűen alárendeltje minden dokinak és betegnek, aki esetleg viccesen ráverhet a fenekére. Amiért nem illik megharagudni. Vagy olyan patáliát csapni mint az aranyos, de határozott Dorothy Michaels (Dustin Hoffman), aki a forgatás kellős közepén egyszerűen csak felképeli a partnernők kedvesen erőszakos megcsókolásához szokott idős filmsztárt.

dm.jpeg

Mielőtt azonban elmesélném az egész Aranyoskámat, nézzük csak, hogy jön ide Claudia Cardinale. Aki nyolcvanon túl is varázslatos. Tudom, mert láttam az Uránia Filmszínház színpadán a felújított Párduc (rendező: Luchino Visconti, 1963) vetítése előtt. Szívhez szólóan beszélt filmes szerepeiről és nagy rendezőkkel való találkozásairól. És utána láthattuk Angelica szerepében, a Tancredi-t alakító Alain Delon menyasszonyaként, csodálatos fiatalságuk legszebb ragyogásában. De most, április 15-én, a születésnapján, eszembe jutott két másik szerepe, a Jó megjelenésű ausztráliai feleséget keres (rendező: Luigi Zampa, 1971) Carmelája, majd a Volt egyszer egy vadnyugat (rendező: Sergio Leone, 1968) Jillje is. Mindhárom filmben menyasszony, reményteljes, csodaszép, ígéretes fiatal nő. Aki viszont titokban vásott múltú, romlott, pusztító és veszélyes is lehet. Miközben végtelenül kiszolgáltatott. Leginkább saját szépsége áldozata, ami talán a Volt egyszer egy vadnyugat zárlatában fogalmazódik meg legszebben és legfájdalmasabban: a haldokló bandita azt tanácsolja az egykori prostituáltból városalapító telepes özveggyé előlépett Jillnek, hogy vigyen inni a vasútállomást építő férfiaknak, mutassa meg nekik a szépségét és ne haragudjon, ha néha a fenekére húznak egyet-egyet. Miért is haragudna? Örüljön, mert azt jelenti, hogy a szépsége ellenállhatatlan, zsigeri reakciót vált ki. Ebben a helyzetben pedig nincs sok beszélgetés, nem nagyon valószínű, hogy érdekel valakit, hogy okos-e az a szép nő. Dustin Hoffmann pityereghetne kicsit azok miatt a nők miatt is, akikkel azért nem beszélgetett, mert túl szépek voltak.

Ami pedig a női versengést és szolidaritást illeti, amely a fekete-fehér fotós kihívást is mozgatta, legendásan nagy ellentét volt Claudia Cardinale két híresen szép kortársa, Sophia Loren és Gina Lollobridgida között is. Nem biztos, hogy küldtek volna egymásnak  „minden nő szép” Facebook-kihívást, ha akkor létezett volna a vetélkedés és összetartás ilyen formája. Ami, persze nemcsak a nőket érinti. Nemcsak felmutatni, néha beszélgetni is lehetne a közösségi médiában vagy bárhol máshol. Csak lehet, hogy újra meg kell tanulnunk beszélni, figyelni, jókat kérdezni. Ráébredni arra, hogy az „Okos vagy, szép?” kérdés pont annyira bizarr, mint a „Szép vagy, okos?”, még akkor is, ha a szépség szemmel jól látható.

(Kép: Henry Fonda, Charles Bronson, Claudia Cardinale, Sergio Leone és Jason Robards a Volt egyszer egy vadnyugat forgatásán. 1968. forrás: imdb.com; Dustin Hoffman Dorothy Michaels szerepében, imdb.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr6215619862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása