A Látó szépirodalmi folyóirat blogja


Tófalvi Zselyke: Cementlapok

Azopan-novella

2020. június 15. - szrcs1981

A maxi taxi nem húz be a megállóba, a sofőr mondja nekem, valahogy szálljak le, ő nem kapcsolja ki a motort, mert akkor lehet, nem indul el többé. Rám kacsint, kezembe nyomja a fecnit, 15 lejt kér, adok húszat, nem kérem a visszajárót, alig várom, hogy leszálljak, megfulladok. Végig álltam a maxi…

Tovább

Demény Péter: Egy kisfiú története

Egy zsúfolt, boldog lakásban jött a világra. Ott laktak a nagyszülei, a lakás tulajdonképpeni tulajdonosai, a nagybátyja meg a fia, és az anyja meg ő. Haton egy apró háromszobásban. Ebben a lakásban nőtt fel, kezdetben nem is érezte a zsúfoltságot, hiszen természetesnek tartotta. Csak később,…

Tovább

Vida Gábor: Az udvar

Azopan-novella

Kívülről az ember nem is tudja. Kívülről minden egész más. Nem szoktam én ebbe az udvarba jókedvemből jönni. Lehet már száz éve, hogy senki. Tudunk arról, hogy Bernády György szívesen ült volna itt? Talán amikor elkészült, és minden jó volt (még). Azóta nem. Azóta ez egy afunkcionális udvar.

Tovább

Nagy Attila: Naplótöredék

Jegyzet

Kissé olyan ez itt, mintha falun lennék vagy legalábbis valami kisebb farmon. Most délután van, inkább estefelé már, kutyák ugatnak, gerle fúj, mintha üvegbe, kapuk csapódnak és zúgnak az egyre nagyobb számban előjövő szúnyogok, míg a verebek, szajkók és a rigók egyre halkulnak, egyre nagyobb…

Tovább

Codău Annamária: Akinek nincs erdeje

Jegyzet

A szemközti tízemeletes blokk tetejére minden este kisétál a srác. Amikor először észrevettem, viccesnek tűnt, hogy valaki jár a tömbházak tetején, fel is kiáltottam meglepetésemben, apám azt hitte, megijedtem, gyorsan megnyugtatott: nincs gond, ő is látta már, ki szokott járni oda a fiú, biztos…

Tovább

„Lebeg az élethelyzeten egy kis bizonytalanság”

Interjú Tófalvi Zselykével, a Látó 2019-es nívódíjasával

Elég rég ismerem, aztán nemrég kiderült, mégsem ismerem igazán. De jól van így: talán nem is igazi író az, akiről az írásaiból nem bukkan fel valaki kicsit/nagyon más. Tófalvi Zselykének sikerült meglepnie. (Demény Péter) DP: Hogyan találtál rá erre az "egyperces" műfajra? TZS: Nem nagyon…

Tovább

Tófalvi Zselyke: Március

Jegyzet

Hosszan fésülöm a hajam, tükör előtt.  Anyu néz vissza rám, elgondolkodva. Látom az aggodalmat a szemében. Valami baj van, kérdezem tőle? Becsukja a szekrényajtót, de észreveszi, hogy alul, a tükör megrepedt: Kétségbeesve lerogy a szekrény melletti kanapéra, a szélére, a többi tele van pakolva.…

Tovább

Imre Eszter: El museo está cerrado

Mozgó képeslap a Pradóból, 2019 tavaszáról

Az Úr 2019-ik áprilisának harmadik napján úgy készültem az előttem álló napra, ahogy menyasszonyok szoktak az esküvőjük reggelén: korán keltem, felvettem a szép ruhámat (ami az adott helyzetben egy farmer volt, fehér blúz és egy tornacipő), mindent gondosan elterveztem, számolva azzal a…

Tovább

Szőcs Katalin: Leltár

Jegyzet

Ember- és maszkpróbáló időket éltünk már át. Még nem voltam, amikor Sztálin meghalt. De ledöntött szobrára emlékszem. Mert madarak tették tiszteletüket vállára, ez ragadt gyermeki szembogaramra. Aztán a Nagy Árvízzel megismerkedtem a poloskákkal is, ezek voltak az igazi, rendes poloskák. Alagsori…

Tovább

Imre Eszter: A piros doboz

(Azopan-novella)

Juli nem volt benne biztos, hogy jól értette a feladatot, de visszakérdezni sem mert. Értetlen arckifejezéssel nézett a terapeutájára, aki megértően ugyan, de Juli szerint mintha kissé sürgető hangnemben ismételte volna el, amit pár másodperccel korábban mondott: - Üljön át a kanapéra, Juli és onnan…

Tovább