– A lehető legjobb helyre jöttek, hozzánk minden közel van, amit látni érdemes. Mindenképp nézzék meg a vízesést, csak egy órát kell menni, és nem túl nehéz a terep – mondta Rózsi a térképet böngésző családnak. Amíg a szülők a turistaösvényeket tanulmányozták, a két gyerek érdeklődve nézte a kis…

Mióta az eszét tudta, valamit kotyvasztott, ha szomorú volt a világ vagy a maga bűnei miatt. Azt is hamar észrevette, hogy minden gyónásához a tojás kellett valamiképpen. Az sem akárhogy: a húsok valahogy mindent tönkretettek, felülkerekedtek, maguknak követelték a figyelmet. Hol volt például egy…

A köd éhes halász elnyűtt hálójaként rántotta le a madarakat a fantomváros reggeli egéről. Előbb befogta a sűrű fekete szárnycsapkodást, majd kiemelte a madarakat az égből, és hagyta őket kizuhanni a januári fagyba – nem repültek. Még odafent, de már nem az égben, senkiföldjén zuhantak, hogy aztán…

Azon a tikkasztó júniusi napon, amikor a marosvásárhelyi sürgősségi kórház egyik félreeső, sötét zugában az orvos halkan, szinte suttogva tudatta nagyapámmal, hogy mindkét tüdején dió méretű daganatot találtak, és a véres köpések mostantól csak gyarapodni fognak, majd némi erőltetett, de kétségkívül…

A maxi taxi nem húz be a megállóba, a sofőr mondja nekem, valahogy szálljak le, ő nem kapcsolja ki a motort, mert akkor lehet, nem indul el többé. Rám kacsint, kezembe nyomja a fecnit, 15 lejt kér, adok húszat, nem kérem a visszajárót, alig várom, hogy leszálljak, megfulladok. Végig álltam a maxi…

Az ember öt perc alatt teszi meg a félórás visszaút felét. Nem csendesül a zivatar. A felhő megáll a völgyben, felmászik a Pilis lábára, tapodtat se halad, egyre vadabb, minden résből víz folyik, a zivatar komoly eső akar lenni, már csak a jég hiányzik. Az ember az élelmiszer áruház napfénytetője…

Tizenöt-tizenhat éves koromban neveztem el Gyergyót a fantomvárosnak, és ráragadt, magamban azóta is annak nevezem. Mondjuk ma már az is, mert egy ideje csak a halottaim laknak ott. Emberek a föld alatt, kiürült lakások a feledésben. Gyermekkoromban mindig az volt az érzésem, hogy Gyergyóban…

Egy zsúfolt, boldog lakásban jött a világra. Ott laktak a nagyszülei, a lakás tulajdonképpeni tulajdonosai, a nagybátyja meg a fia, és az anyja meg ő. Haton egy apró háromszobásban. Ebben a lakásban nőtt fel, kezdetben nem is érezte a zsúfoltságot, hiszen természetesnek tartotta. Csak később,…

A hölgy szép. Nem tudjuk, hány ilyen katona-kisasszony volt anno a magyar megszálló sereg kötelékében. És hány asszony. Szerintem egy sem. De ki tudja? Miért ne lehetett volna? Rangja: hadnagy. A csizma fényes, két számmal nagyobb, a nadrág és a zubbony szintén. Nem tudom, szabad volt-e katonáknak…

Kitaláltam egy harminchárom éves férfit. Tekintete puha és meleg, és aki belenéz, annak olyan, mint a pillanat, amikor egy hosszú nap után vajjal megkent és megsózott frissen sült házikenyeret emel a szájához, miközben a szeme sarkából látja az asztalon várakozó pohár vörösbort. A férfi lelke pedig,…