A Látó szépirodalmi folyóirat blogja


Haverinen-Varga Katalin: Utolsó futam

2020. június 29. - szrcs1981

Azon a tikkasztó júniusi napon, amikor a marosvásárhelyi sürgősségi kórház egyik félreeső, sötét zugában az orvos halkan, szinte suttogva tudatta nagyapámmal, hogy mindkét tüdején dió méretű daganatot találtak, és a véres köpések mostantól csak gyarapodni fognak, majd némi erőltetett, de kétségkívül…

Tovább

Tófalvi Zselyke: Cementlapok

Azopan-novella

A maxi taxi nem húz be a megállóba, a sofőr mondja nekem, valahogy szálljak le, ő nem kapcsolja ki a motort, mert akkor lehet, nem indul el többé. Rám kacsint, kezembe nyomja a fecnit, 15 lejt kér, adok húszat, nem kérem a visszajárót, alig várom, hogy leszálljak, megfulladok. Végig álltam a maxi…

Tovább

Onagy Zoltán: Barter, orál és vendégmunka

Az ember öt perc alatt teszi meg a félórás visszaút felét. Nem csendesül a zivatar. A felhő megáll a völgyben, felmászik a Pilis lábára, tapodtat se halad, egyre vadabb, minden résből víz folyik, a zivatar komoly eső akar lenni, már csak a jég hiányzik. Az ember az élelmiszer áruház napfénytetője…

Tovább

Imre Eszter: Gyergyói Ágnes asszony

Azopan-novella

Tizenöt-tizenhat éves koromban neveztem el Gyergyót a fantomvárosnak, és ráragadt, magamban azóta is annak nevezem. Mondjuk ma már az is, mert egy ideje csak a halottaim laknak ott. Emberek a föld alatt, kiürült lakások a feledésben. Gyermekkoromban mindig az volt az érzésem, hogy Gyergyóban…

Tovább

Demény Péter: Egy kisfiú története

Egy zsúfolt, boldog lakásban jött a világra. Ott laktak a nagyszülei, a lakás tulajdonképpeni tulajdonosai, a nagybátyja meg a fia, és az anyja meg ő. Haton egy apró háromszobásban. Ebben a lakásban nőtt fel, kezdetben nem is érezte a zsúfoltságot, hiszen természetesnek tartotta. Csak később,…

Tovább

Vida Gábor: Dögcédula

Azopan-novella

A hölgy szép. Nem tudjuk, hány ilyen katona-kisasszony volt anno a magyar megszálló sereg kötelékében. És hány asszony. Szerintem egy sem. De ki tudja? Miért ne lehetett volna? Rangja: hadnagy. A csizma fényes, két számmal nagyobb, a nadrág és a zubbony szintén. Nem tudom, szabad volt-e katonáknak…

Tovább

Imre Eszter: A férfiról, akinek a lelkében elfért volna a világ összes kóbormacskája és -kutyája

Azopan-novella

Kitaláltam egy harminchárom éves férfit. Tekintete puha és meleg, és aki belenéz, annak olyan, mint a pillanat, amikor egy hosszú nap után vajjal megkent és megsózott frissen sült házikenyeret emel a szájához, miközben a szeme sarkából látja az asztalon várakozó pohár vörösbort. A férfi lelke pedig,…

Tovább

Tófalvi Zselyke: Március

Jegyzet

Hosszan fésülöm a hajam, tükör előtt.  Anyu néz vissza rám, elgondolkodva. Látom az aggodalmat a szemében. Valami baj van, kérdezem tőle? Becsukja a szekrényajtót, de észreveszi, hogy alul, a tükör megrepedt: Kétségbeesve lerogy a szekrény melletti kanapéra, a szélére, a többi tele van pakolva.…

Tovább

Szabó Róbert Csaba: A világ összes aktja

Azopan-novella (+18)

Akkoriban történt, hogy a Fekete nevű fényképész megállított az utcán, és azt mondta, akkor tud leginkább a fotóján kívül maradni, ha fényképének tárgyát pontosan középre helyezi. Vénusz születését hozta fel példának, és vele együtt a teljes reneszánsz festészetet. Vénusz tökéletesen középre van…

Tovább

Imre Eszter: A piros doboz

(Azopan-novella)

Juli nem volt benne biztos, hogy jól értette a feladatot, de visszakérdezni sem mert. Értetlen arckifejezéssel nézett a terapeutájára, aki megértően ugyan, de Juli szerint mintha kissé sürgető hangnemben ismételte volna el, amit pár másodperccel korábban mondott: - Üljön át a kanapéra, Juli és onnan…

Tovább