A kékszakállú herceg vára egy komor, szűk opera. Ez nem értékítélet, inkább mondhatnám hangulatítélet. Ahogy a barátaim mondják: feltétlenül nézd meg a Ragyogást vagy A bukást, de nehogy depressziósan! Hát A kékszakállú…-t sem úgy, hanem nagyon fent, legalábbis egy laikusnak: legyen honnan lezuhanni.

Körülöttem egy csomó embernek igazi intellektuális problémái vannak. Meg ideológiai. Meg etikai. Kicsit talán még irigylem is őket. Mert nekem olyan tenyeres-talpas, azaz ajtós-ablakos gondjaim akadnak. Pontosabban, így 25 felett, kiderült rólam, hogy az a megmentendő fajta vagyok. Még pontosabban: egyre inkább az az érzésem, hogy az alkalmazható tudáshalmazomból egyre gyakrabban kerül elő pár, már-már elfelejtett készség és képesség. Például a kommunikációs kompetenciák közül aktivizálódtak azon pragmatikai elemek, amelyek a segítségkérés igen ismert formulái. Mostanság a leggyakrabban használt szófordulatom: Kérlek, ments meg, vagy ki! Erre azért van szükség, mert alapjáraton egyetlen valós gondom akad – az autóm ajtaja: (a) bezáródik, és én kint maradok; (b) bezáródik, és én bent ragadok.

Barack Obama nagyapámra hasonlít. Erre csak most jöttem rá, holott végig olyan ismerős volt. Annak tűnt.

Ezt ne mondjátok el senkinek, főleg nem az Obama-taszítóknak, mert ebből még nagy bajom származhat. Manapság fő az óvatosság.

„És égjen a villany az ablakodban, mert néha éjszaka fölnézek.”

Ma semmit nem tudtam hallgatni, mintha megéreztem volna.

Biciklizés közben hosszan válogatok a hangoskönyvek közül. Hol magyarhoz, hol románhoz, hol angolhoz van kedvem; hol olyanhoz, amit már olvastam, hol olyanhoz, amit még nem. Kíváncsi vagyok, hogy hangzik Dosztojevszkij angolul, Simenont viszont nem tudom angolul hallgatni.

Mint annyi minden, a Csongor és Tünde szatmári előadásának híre is a közösségi médiában jutott el hozzám. A műhelyfotók, a szereplők pantomimesre maszkírozott arca, a színpadkép laboratórium-fehérsége rögtön kíváncsivá tettek: itt valami érdekes, éles kontűrökkel operáló produkció készül. Nosza, gyorsan jegyet is váltottam a június 18-ai előadásra, és irány Szatmár!

Kicsi voltam én ahhoz, de néha mondtam ezt-azt, megismert mindig, ha közel mentem el egy rendezvényen vagy bárhol. Mit gondol a világról, folyóirat szerkesztő úr? Ez voltam én, mert mondta, hogy ő ez nem volt sosem, és nem tudja, milyen. Pont ő ne tudta volna. Én sem tudtam, hogy mit kellene tudnom erről, amit EP sem tud, könyveket írt ő akkor, nem pedig novellákat jobb lapoknak. Mondtam volna, hogy vannak azok a nagy írók, akiktől jó volna több szöveg a lapba, mert akkor felfigyel a nép, azaz veszi, mint a cukrot, de a cukor vételezése egy másik korszak hasonlata, és inkább azt hiszem, hogy nem is mondtam, kevés nagy magyar írónak mondtam, hogy adna már valamit szerény lapomnak, se fecske, se nyár, egy.  

Az gyakori kérdés volt, hogy te, ez az EP, ez valóban akkora nagy író, vagy csak. Hülyítik a népet itt megint. Volt egy ilyen, hogy nem mindig és nem mindenki értette, amit ír. Az emberek gyanakodtak, turpisság lehet a dologban, nincs is, amit érteni, de úgy van téve, mintha volna, és mit gondolok én erről? Volt ilyen kérdés gyakran. Merthogy akkor Móricz Zsigmonddal mi van? Egészen fiatal voltam szerkesztőként, amikor a vonaton egy váradi (nagy) fiatalember elmondta, hogy ő ezeket a népies írókat ki nem állhatja. A parasztokat, Móricz meg Tamási. De például Márait állhatta, egyenesen szerette. Akkor még az ő gyertyái. Mekkora siker volt angolul, és a polgári körök, mert ugye a polgár. Még akkor nem annyira a nép és a nemzet. Voltunk polgárok is, bár én nem, én falusi voltam mindig.

A Látó ötödik írótalálkozóját a Fiatal Írók Szövetségével karöltve szervezzük. Tavaly a Látó szépirodalmi folyóirat harmincéves tevékenységére tekintettünk vissza – idén a folytonosság jegyében a legfrissebb irodalmi törekvésekre koncentrálunk, a lap szellemi köréhez tartozó alkotókkal, illetve egyéb erdélyi és magyarországi műhelyekhez kapcsolódó irodalmárokkal folytatott beszélgetések, felolvasások során. Lesz szó drámáról, prózáról, líráról, irodalom- és kultúraszervezési lehetőségekről. A járványügyi szabályok betartásával a programok szabad ég alatt zajlanak, illetve nyitottak, bárki által látogathatóak. A tábor meghívottjai: André Ferenc, Biró Borbála, Biró Mónika-Anita, Biró Sára, Borcsa Imola, Codău Annamária (Látó), Cseke Szilárd (Lector Kiadó), Demény Péter (Látó), Fekete Vince (Székelyföld folyóirat), Fischer Botond, Gálfalvi Ágnes (Lector Kiadó), György Alida, Kemenes Henriette (Újvárad), Kész Orsolya, Király István (Mentor Könyvek Kiadó), Kovács Péter Zoltán, Láng Orsolya, Láng Zsolt (Látó), Mărcuțiu-Rácz Dóra (Helikon), Mátyus Melinda, Miklóssi Szabó István, Nagy Zalán, Ozsváth Zsuzsa (Újvárad), Patkó Éva, Sánta Miriám, Seres Lili Hanna, Szabó Róbert Csaba (Látó), Szőcs Katalin (Látó), Sztercey Szabolcs, Tófalvi Zselyke, Vajna Ádám (Versum Online), Vida Gábor (Látó), Vincze Bence (f21.hu), Zsidó Ferenc (Székelyföld folyóirat).

A LÁTÓ-FISZ tábor támogatói: Romániai Magyar Demokrata Szövetség és Communitas Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap.

Program:

Július 23., péntek:

14:00–16:00 Érkezés, regisztráció, kötetlen beszélgetések.

16:00–16:10 Megnyitó: Vida Gábor, a Látó főszerkesztője köszönti röviden a jelenlévőket.

16:10–18:00 Védett nézet – drámafelolvasás. A szöveget írta: György Alida. Szereposztás: LILI – Kovács Kata-Milla, ANDRÁS – Pál Emil, IRMA – Patkó Éva, JOCÓ – Láng Zsolt, CSURI – Szabó Róbert Csaba, ZSUZSA – György Alida, NŐK – Vincze Tímea, LUKRÉCIA – Kemenes Henriette, MARGIT – Ozsváth Zsuzsa.

            A drámáról: Lili egy idősek otthonában dolgozik, az esküvőjére készül. Egy ártatlannak tűnő viccelődés azonban az egész intézet és a fiatal lány életét is megváltoztatja. A dráma olyan társadalmi kérdéseket feszeget, mint hogy mi számít szexuális zaklatásnak, hol húzódnak a határok ezen a téren és mit kezd a közösség akkor, ha már nem lehet szemet hunyni a történtek fölött.

            A felolvasást követően György Alidával Kész Orsolya beszélget.

19:30–20:30 Esti tangó - Felolvasnak: Fekete Vince, Láng Orsolya, Mátyus Melinda, Nagy Zalán, Seres Lili Hanna, Vajna Ádám.

Július 24., szombat:

10:00–11:30 Szakmai fórum – blogok, irodalmi platformok, kultúraszervezés (Látó-blog, f21.hu, Helikon Hátsó ablak, Versum, Újvárad).

            Hogyan egészítik ki az online tér és a különböző csoportosulások a klasszikus, nyomtatott irodalmi lapok tevékenységét, miért van erre szükség? Milyen szerkesztési elvek érvényesülnek egy online irodalmi vagy kulturális portál működtetésekor? Milyen tanulságokkal szolgált a pandémiás időszak az irodalom- és kultúraszervezés igényeire, lehetőségeire, módszereire nézve? A szakmai fórum résztvevői azt járják körül, hogy miként hangolhatók össze az irodalom online és offline közegei, hogyan tartható fenn a kapcsolat alkotók és alkotók, alkotók és olvasók között, mindehhez a saját gyakorlatok és műhelyek felől közelítve.

            Moderál Demény Péter, beszélgetőtársak: Kemenes Henriette, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Ozsváth Zsuzsa, Vajna Ádám, Vincze Bence.

11:45–12:45 Kötetbemutató: Tófalvi Zselyke Amikor hazajössz és Miklóssi Szabó István Testfüggőség c. prózakötetéről Vida Gábor beszélget a szerzőkkel.

            Tófalvi Zselyke kötetéről: „…az egyszerűen átláthatónak tűnő szövegből a szerkezet, a felvillantott történetek, történetfoszlányok asszociatív szövete többrétű, kevésbé átlátható narratívát bont ki, de a szövegszerkezet mélyebb összefüggések, kevésbé egyértelmű tartalmak felé visz. Egy-egy könnyen átérezhető helyzet, egy erős élmény az, amit ezek az írások kínálnak. A rövid történetek összeérnek, és egy tág, narratív térben kezdenek működni, élni.”

            Miklóssi Szabó István kötetéről: „A kötet főként az emberi kapcsolatokat kutatja, annak hatásait a környező világra, teszi ezt filozófiai, történeti és szellemi síkon. Az első ciklus, A tagadás történetei a görcsös ragaszkodás, a fizikailag be nem teljesíthető kapcsolatok, a szorongás és a pánikbetegség, az apa és fia közti kapcsolat tematikáját dolgozza fel. Az Anzelm éveiről címet viselő második ciklus a folytonosság jegyében született, az 1400-as évektől napjainkig mutatja be a fő karakter változásait. (…) Miklóssit úgy kell olvasni, ahogyan az ember Nietzschét vagy Hamvast olvas.”

14:30–16:00 Megértő irónia. Kerekasztal a kortárs fiatal irodalom beszédmódjairól.

            Hogyan működik az irónia, önirónia a kortárs fiatal írók, költők szövegeiben, mi a tétje, mire irányul? Milyen elmozdulások érzékelhetőek az előző időszakok írásmódjaihoz képest, és milyen világképről árulkodik mindez? A beszélgetés résztvevői a 2020-as címtelen föld c. líraantológia által felvetett szempontokból kiindulva, de nem csupán azokra korlátozódva, saját írói, olvasói, illetve szerkesztői tevékenységük során szerzett észrevételeiket osztják meg a kortárs fiatal líra és próza alakulásáról.

            Moderál Kovács Péter Zoltán, beszélgetőtársak: André Ferenc, Fischer Botond, Sánta Miriám, Zsidó Ferenc.

16:00–17:00 Nyárád-parti felolvasás: Borcsa Imola, Sztercey Szabolcs, Bíró Sára, Biró Borbála, Vincze Bence, Fischer Botond.

17:00–19:00 Kötetlen beszélgetések, írófoci, fürdés a Nyárádban.

21:00 Titkos tábori naplók felolvasása.

Július 25., vasárnap:

Reggeli, táborzárás, búcsúzkodás, hazaindulás 11:00-ig.

A programváltoztatás jogát fenntartjuk!

Az EB-mérkőzéseket Lengyelország szívében, a Varsó melletti Wieliszewben nézem. Itt hallgatom a magyar, a szlovák és a lengyel himnuszt is. Itt szembesülök a sporttörténeti pillanattal is a lengyel tévében: az egyik mérkőzés közvetítése során Márai egyik mondatát idézik. És akinek a nevéhez fűződik, Michał Listkiewicz, a magyarul perfekt beszélő leghíresebb lengyel hungarológus, a Varsói Egyetem Magyar Tanszékének egykori diákja, játékvezető, a lengyel futballszövetség egykori, a lengyel teqballszövetség jelenlegi elnöke, aki az EB-közvetítések és a mérkőzést követő stúdióbeszélgetések egyik rendszeres résztvevője.

Lehet, hogy a tegnap véglegesítődött a Brexit. Anglia elvesztette az Európa Bajnokság döntőjét Olaszország ellen. Igaz, csak tizenegyesekkel, de hát az ország Európai Unióból való távozását sem erőltette senki más, csak maguk az angolok. 

Mészáros Márton

1. Álomcsatár: Yarmolenko (ha egy rendes csapat lenne mögötte…) Álomvédő: de Ligt, kapus: Courtois, álomközéppálya: Busquets (ahogy ő mozgatja a csapatot, úgy senki, az Isten se focistának teremtette, lassú is, öreg is, de annyival okosabb mindenkinél, hogy végtelenítve tudnám nézni) 

2. A videobíró, Gott sei Dank! 

3. Hollandiát, mert Johan Cruyff. 

4. „Akik élnek, azok délnek mennek. Akik haldokolnak, északnak. Vagy üdítőznek a vitorláson. És integetnek, ha elhagynak valakit.” (Kispál és a Borz)

Török F. László

1. Már hogy ne lenne, úgy hívják Leonardo Spinazzola. Aki az álomhátvéd, álomközéppályás és álomcsatár is egyben. Sőt, Lukaku már azt is tudja, hogy egy kicsit kapus is. Szóval zokogj, Itália!

2. Az álombíró ezúttal a VAR, ennél korrektebb bíráskodás világeseményen még sosem volt. Lassan oda jutunk, hogy nincs miért a bírót szidni, szóval a szurkolás sava-borsa komoly veszélyben van. És aki legjobban tudja a VAR-t használni, az meg egy török, Cüneyt Çakır.

3. Idén nincs nagyon szimpi kieső, akiért a kardomba dőlnék, az utálatosak kiestek, a szimpik továbbmentek – amíg lehet. Najó, mielőtt megszóltok, természetesen Fityó és bandája.

4. A Dél már rég megnyerte. Pedig a dánok mindig szimpik, meg most még az angolokban is volna némi maláta, de hát a focit délen játszák. Persze, ettől még ki szoknak néha kapni, ez még most is megeshet, de a Dél akkor is rég megnyerte már.

Vicsai Zsolt

1. Álomjátékosok - csatár: Sterling; középpályás: Xherdan Shaqiri; hátvéd: Jordi Alba, kapus: Kasper Schmeichel.

2. Bírófavoritom Björn Kujpers, mert úgy láttam, hogy a kiegyensúlyozottsága, kommunikációkészsége nyugtatólag hatott a játékosokra is.

3. Svájc a küzdeni tudásával, az erős egyéniségeket integrálni képes szervezettségével jobban megérdemelte volna a továbbjutást.

4. Észak és Dél vetélkedéséből az észak- és dél-olaszok jöhetnek ki győztesen, mert most nagyon egymásra találtak. De szép csapat a dán is.