Kicsi voltam én ahhoz, de néha mondtam ezt-azt, megismert mindig, ha közel mentem el egy rendezvényen vagy bárhol. Mit gondol a világról, folyóirat szerkesztő úr? Ez voltam én, mert mondta, hogy ő ez nem volt sosem, és nem tudja, milyen. Pont ő ne tudta volna. Én sem tudtam, hogy mit kellene tudnom erről, amit EP sem tud, könyveket írt ő akkor, nem pedig novellákat jobb lapoknak. Mondtam volna, hogy vannak azok a nagy írók, akiktől jó volna több szöveg a lapba, mert akkor felfigyel a nép, azaz veszi, mint a cukrot, de a cukor vételezése egy másik korszak hasonlata, és inkább azt hiszem, hogy nem is mondtam, kevés nagy magyar írónak mondtam, hogy adna már valamit szerény lapomnak, se fecske, se nyár, egy.
Az gyakori kérdés volt, hogy te, ez az EP, ez valóban akkora nagy író, vagy csak. Hülyítik a népet itt megint. Volt egy ilyen, hogy nem mindig és nem mindenki értette, amit ír. Az emberek gyanakodtak, turpisság lehet a dologban, nincs is, amit érteni, de úgy van téve, mintha volna, és mit gondolok én erről? Volt ilyen kérdés gyakran. Merthogy akkor Móricz Zsigmonddal mi van? Egészen fiatal voltam szerkesztőként, amikor a vonaton egy váradi (nagy) fiatalember elmondta, hogy ő ezeket a népies írókat ki nem állhatja. A parasztokat, Móricz meg Tamási. De például Márait állhatta, egyenesen szerette. Akkor még az ő gyertyái. Mekkora siker volt angolul, és a polgári körök, mert ugye a polgár. Még akkor nem annyira a nép és a nemzet. Voltunk polgárok is, bár én nem, én falusi voltam mindig.
Kérdeztem egyszer EP-től, hogy ha nem lett volna kommunizmus – olyan volt az is, amilyen (vö. Hofi Géza) –, akkor mi most vacsoráznánk együtt? Nem ketten voltunk, nem kell rosszul érteni. Mondta, hogy vacsorázni miért ne, de talán mégse tegeződnénk. Ezen azóta is gondolkozom. A Horthy-korszakban esetleg kocsis lehettem volna náluk. Ezt nem ő mondta, hanem én tudom. Az úrhatnékok is tudják, akik úrhatnának, ők se nagyon lehetnének intézőnél több, csinovnyik, bár ez egy másik irodalom. Van róluk egy egész cikk, valamelyik folyóirat szerkesztő betette. Mert annak adott. Én ilyet nem is kértem. Csapnivaló rajongó vagyok, azt hiszem. Amikor az apám megkérdezte, hogy ez az Esterházy rokona-e annak a focistának, akkor én sem tudtam, később már nem volt érdekes, el se meséltem EP-nek. Hamvas Bélát se kérdeztem, hogy azokat a mondatokat ő akkor hol olvasta? Persze, ő mindent olvasott, még Bodor Ádámot is a Sinistra előtt. Engem, szerintem, nem olvasott. Mintha most ez már nem volna mindegy.
Láttam aztán EP-t egyszer a csarnokban ülni a stand mellett. Endre beszélt hozzá vagy negyven percet. Aztán Endre felállt és elment. EP ott ült egészen hosszú percekig, nem ült le hozzá senki, pedig volt ott szék több is. Nem ültem le én sem.
