A kékszakállú herceg vára egy komor, szűk opera. Ez nem értékítélet, inkább mondhatnám hangulatítélet. Ahogy a barátaim mondják: feltétlenül nézd meg a Ragyogást vagy A bukást, de nehogy depressziósan! Hát A kékszakállú…-t sem úgy, hanem nagyon fent, legalábbis egy laikusnak: legyen honnan lezuhanni.

„Kicsit sötétebb, kicsit kékebb” – mondja a Juditot éneklő Miksch Adrienn az egyik bemutató videóban, és pontosan ilyen a Sárik Péter Trió feldolgozta Bartók-opera: sötétségében változatosabb, hullámzóbb, nagyobb teret bejáró, szétteríti a klausztrofóbiás művet – ami természetesen szintén nem értékítélet.

Legalábbis abban az értelemben nem, hogy „rosszabb/jobb, mint az eredeti”. Mint akár a könyvekből készült filmek esetében, itt sem lehet az almát a körtével összehasonlítani. Hogy a Szindbád-írásokból a Krúdy világával egyenrangú filmet tudott készíteni Huszárik, az éppenséggel az ő merészségén múlt, nem azon, hogy valamiféle letottyant értelemben „hű” lett volna az eredetihez.

Eredeti és feldolgozás feszültsége a bemutató anyagokban is megjelenik, ezért mondja Hollerung Gábor, a trióval közreműködő Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus zenekar karmestere, hogy arra biztatta Sárikot, legyen bátor, ne ragaszkodjon a Bartók-zenéhez; ami másfelől mégsem azzal jár, hogy a dzsesszesített Kékszakállúban egyetlen hang sincs amabból; csak persze más a dob, más a basszus, más a hangzás, és így más a világ.

Mindenesetre: a dzsesszesített változat különálló érték. Az a színesebb sötétség, amelyről már fentebb is szó volt, végig megmarad, beburkolja a történetet, még ha a korábbiból is megmaradnak a magányosság hangjai. A legnagyobb különbség éppen ez talán: míg a Bartók-opera minden előadása után az a benyomás alakult ki bennem, hogy két magányos ember vívja szerelmi harcát, az új változatban egy emberi játszma tanúja lehet a hallgató, két egymásra utalt ember szerelmi vívásáé, amely végződhet így is, úgy is, és nemcsak rajtuk múlik, hogy mi lesz a vége.

Ebben a játszmában a két énekes is nagyszerű szerepet visz: Miksch Adrienn és Cser Krisztián egyaránt „ott van”, hangjával jelez, játszik, jutalmaz és büntet, teljes emberi sorsot jelenít meg. Összeérett produkció ez, ami nem véletlen, hiszen a Sárik Péter Trió már a sokadik Bartók-feldolgozásánál tart. Ahogy telt az idő, egyre közelebb kerültek ahhoz, amit el akartak érni. Izgatottan várom A csodálatos mandarint, A fából faragott királyfit és a többit.