A Látó szépirodalmi folyóirat blogja


Imre Eszter: Lidérc

Azopan-novella

2020. augusztus 24. - szrcs1981

Nemrég egy álmomban nagymamámmal sétáltunk. Elvileg a mi városunkban, de valaki megbűvölhette, mert csak a mása volt, úgy, hogy tulajdonképpen semmiben nem hasonlított rá. Babona: valami különös hasonlóság mentén olyan, mintha, de talán az, talán nem. Mint amikor a nyelvem hegyén van a szó, az…

Tovább

Haverinen-Varga Katalin: Utolsó futam

Azon a tikkasztó júniusi napon, amikor a marosvásárhelyi sürgősségi kórház egyik félreeső, sötét zugában az orvos halkan, szinte suttogva tudatta nagyapámmal, hogy mindkét tüdején dió méretű daganatot találtak, és a véres köpések mostantól csak gyarapodni fognak, majd némi erőltetett, de kétségkívül…

Tovább

Vida Gábor: Katona és férfi

Azopan-novella

Panasz van a férfiakra. Legutóbb talán Zimbardo dr. mondott kemény, erős, diagnosztikus érvényű mondatokat a középosztály által nevelt vagy tenyésztett fiatalemberekről. Elpuhult, nyámnyila (vö. Madagaszkár) nemzedék, anyámasszony katonái, akik számára legnagyobb kérdés, hogy a nagybötűs életben ki…

Tovább

Imre Eszter: Kötéltáncos, zongorista, tűzoltó s katona, vadakat terelő juhász!

Azopan-novella

Hat-hét éves korom körül, amikor megkérdezték, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”, mindig azt feleltem: kötéltáncos, vagy zongorista. Ezen a válaszon apám szórakozott a leginkább, és mindig kíváncsi volt, honnan ez a kettő, miért, és kérte, hogy próbáljam meg elmagyarázni. Nem igazán tudtam, ma sem…

Tovább

Tófalvi Zselyke: Cementlapok

Azopan-novella

A maxi taxi nem húz be a megállóba, a sofőr mondja nekem, valahogy szálljak le, ő nem kapcsolja ki a motort, mert akkor lehet, nem indul el többé. Rám kacsint, kezembe nyomja a fecnit, 15 lejt kér, adok húszat, nem kérem a visszajárót, alig várom, hogy leszálljak, megfulladok. Végig álltam a maxi…

Tovább

Vida Gábor: Népviselet és kánkán

Azopan-novella

Sokan emlékeznek még arra, mikor a hetvenes-nyolcvanas években (mi) iskolás fiúk kínai fehér alsónadrágban, amelynek a sliccét bevarrták, és a combrészére vitézkötést hímeztek, legényes táncokat gyakorlottunk az akkori fényes gumicsizmában – az nem kínai volt. Népi tánc a Megéneklünk Románia…

Tovább

Vida Gábor: Szántás meg bio

Azopan-novella

A kép 1962-ben készült. Abban az évben jelentette a Román Kommunista Párt, hogy befejeződött a kollektivizálás. Hatalmas ünnep volt Bukarestben, tízezernél több paraszt vett részt, gondolom, örültek, hogy már vége van, túlélték, vagy már szabadultak. Hogy mi vár még rájuk, azt nem tudták, mi már…

Tovább

Imre Eszter: Gyergyói Ágnes asszony

Azopan-novella

Tizenöt-tizenhat éves koromban neveztem el Gyergyót a fantomvárosnak, és ráragadt, magamban azóta is annak nevezem. Mondjuk ma már az is, mert egy ideje csak a halottaim laknak ott. Emberek a föld alatt, kiürült lakások a feledésben. Gyermekkoromban mindig az volt az érzésem, hogy Gyergyóban…

Tovább

Demény Péter: Szabó Dénes eltűnt

Azopan-novella

A karantén óta a kis Kovács vásárolt be neki. Felírta, mit kell vennie, a fiú pedig megvette. Százszor bizonygatta, hogy lista nélkül is elboldogulna, és ő el is hitte, mégsem tudott lemondani az írás öröméről. Mindig szépen írt, annak idején a tanító néni is megdicsérte. A kis Kovács barna fejű,…

Tovább