A köd éhes halász elnyűtt hálójaként rántotta le a madarakat a fantomváros reggeli egéről. Előbb befogta a sűrű fekete szárnycsapkodást, majd kiemelte a madarakat az égből, és hagyta őket kizuhanni a januári fagyba – nem repültek. Még odafent, de már nem az égben, senkiföldjén zuhantak, hogy aztán…

Nemrég egy álmomban nagymamámmal sétáltunk. Elvileg a mi városunkban, de valaki megbűvölhette, mert csak a mása volt, úgy, hogy tulajdonképpen semmiben nem hasonlított rá. Babona: valami különös hasonlóság mentén olyan, mintha, de talán az, talán nem. Mint amikor a nyelvem hegyén van a szó, az…

HÉTFŐ Az elmúlt 20 évben Izraelben zarándokhellyé avanzsálódott Harry Potter sírja, mondja Vida Gábor, de nincs térerőm, nem tudok utánanézni, hogy csak ugrat-e, vagy tényleg. De hiszen mondja, hogy nem ugrat: egy Harry Potter nevű brit katonáról van szó, akit Tel Avivban temettek el, és Harry…

Vida Gábor: Hazafelé olcsó Nem szeretek repülni, de a turbulenciáktól már nem félek. Leszállás előtt adnak mindenkinek egy űrlapot, kedvenc légitársaságunk kitesz magáért. Nem tudom, beszámították-e a jegy árába. Ki kell majd tölteni a romániai járványügyi hatóság számára, minden fontos adat benne…

„Mondhatnám, hogy ez indiszkrét kérdés, és nem szeretnék válaszolni rá” – felelte Mircea Cărtărescu kérdésemre, ír-e még verseket. A legismertebb román író új kötetéről, a Creionul de tîmplărie (Ácsceruza) címűről tegnap szervezett online beszélgetést a Humanitas kiadó, melyben Mirela Nagâț tévés…

Hat-hét éves korom körül, amikor megkérdezték, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”, mindig azt feleltem: kötéltáncos, vagy zongorista. Ezen a válaszon apám szórakozott a leginkább, és mindig kíváncsi volt, honnan ez a kettő, miért, és kérte, hogy próbáljam meg elmagyarázni. Nem igazán tudtam, ma sem…

Írásaidból és beszélgetéseinkből az derül ki, elég sokat utaztál. Miért alakult így? Ez nem volt cél, sőt sokáig nem is gondoltam volna, hogy így fog alakulni. Nem voltam az a gyerek, aki arról álmodik, hogy egyszer majd elmegy messzire – gyermekkoromban rettegtem a mozgástól, egyik legnagyobb…

A napokban be kellett látnom, hogy bizony van egy részem, amelyik nem akarta, hogy vége legyen a karanténnak. Persze szó sincs arról, hogy ne örülnék a friss, ropogós egyhetes szabadságomnak. Inkább arról van szó, hogy ami az elmúlt két hónapban jó volt, az nem kicsit volt jó. Nehéz ezt a jó…

Tizenöt-tizenhat éves koromban neveztem el Gyergyót a fantomvárosnak, és ráragadt, magamban azóta is annak nevezem. Mondjuk ma már az is, mert egy ideje csak a halottaim laknak ott. Emberek a föld alatt, kiürült lakások a feledésben. Gyermekkoromban mindig az volt az érzésem, hogy Gyergyóban…

Bevallom, számomra furcsa, idegen érzés a kanapéról színházat nézni. Filmet, sorozatot igen, de színpadot nem. Többször próbálkoztam vele már jóval a korona előtt is, többnyire külföldi előadások miatt, de hamar letettem róla, mert egyszerűen nem működött. A színház pont az egyszeriről, a…