Az a gyanúm, hogy öregszem. Nem is olyan régen háborogtam, hogy a Duna Televízió megszokott erdélyi képsorában az egy lovas szekér afféle vágókép lett a 90-es években, az erdélyi szegénység szimbóluma, amelyhez megfelelő zenét is adtak, főleg mezőségi lassút. Nem minden ok nélkül volt ez így, és mintha megállás nélkül mennének a rosszul öltözött magyarok, székelyek, románok, cigányok a gödrös aszfaltúton vagy a sárban, valahonnan valahova, és szívják a cigarettát. Érdekes volt, bár inkább szomorú, azóta cigaretta sincs már a tévében. Vannak olyan képek és képsorok, amelyek beleégnek az emlékezetbe, és hiába tudja az ember, hogy az egy ló nem feltétlenül szegénység, a tévében azt jelentette. Ha valaki jobban belegondol, netalán szekerezett és lovazott, tudja, sok olyan helyzet van, amikor egy ló éppen elég, eggyel jobban lehet boldogulni, mint kettővel, fele annyi takarmány kell neki, fele annyit kell kaszálni, stb. A legtöbb falusi szegény embernek még egy lova sem volt...