A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Marton Orsolya: Békaemberek fogságban?

Deák Kristóf Foglyok c. filmjéről

2020. november 17. - 1...1

Deák Kristóf Oscar-díjas magyar filmrendező, akinek a díjnyertes Mindenkihez hasonlóan, a 2019-es Foglyok című kamaradrámája is az elnyomásról, valamint az összetartás erejéről szól. A Mindenkiben a gyerekek kezdeményezik, hogy tehetségük mértékétől függetlenül, egyforma bánásmódban részesüljenek, míg a tanárnő képviseli az önkényességet. Ezzel szemben a Foglyokban az ÁVO (Államvédelmi Hatóság) az, aki válogatás nélkül foszt meg embereket a szabadság érzésétől.

„Igaz történet alapján” – olvasható a képernyőn a nagyjátékfilm első perceiben. Deák Kristóf és Vörös András forgatókönyvíró közös alkotása Michnay Gyula 1951-es kényszermunkatáborból való szökése, valamint Szüts Miklós, festőművész gyerekkori élményéből táplálkozik. Történetünk a Rákosi-korszak Budapestjén játszódik, ahol az uralkodó hatalom az emberek hétköznapjaiba is beköltözik. Terrorban tartja őket a „csengőfrász”: becsengetnek hozzájuk és a fekete autó elviszi családtagjaikat. Ez a fekete autó érkezik egy budapesti lakóház ajtaja elé. A hétköznap harmóniájában élő családot a kapucsengő berregése ébreszti fel a nyári éjszakán. Az ÁVO váratlan vendégként jelenik meg egy bizonyos Michnay-t ábrázoló fényképet lengetve, és cinkosság gyanújával 5 napig fogva tartja a családot és bárkit, aki átlépi a lakás küszöbét.

A kedvezőtlen körülmények ellenére nehézkesen sikerült tető alá …, akarom mondani szabad ég alá vinni a 28. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivált, amelynek keretében nem maradhatott el a filmkritikaíró műhelymunka sem. Boros Kingával, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárával és egy csapatnyi teatrológus hallgatóval úgy gondoltuk, hogy a stáblisták felgördülése után nem érhet véget a filmek befogadása, ezért a tisztes távolságot betartva pár alkalommal összedugtuk a fejünket, hogy közösen gondolkodjunk, vitatkozzunk a látottakról és szöveggé formáljuk véleményeinket. A műhelymunkán született szövegeket a Látó-blog fogadta be. (Németh Szabolcs Előd)


Az alaphelyzetből kiindulva a néző azt feltételezheti, hogy a film egy terrorban tartott közösség szenvedését fogja bemutatni. Legalábbis ez az elvárás. Meglepő fordulat, amikor szembesülünk azzal, hogy a 87 perces filmdráma nem történelmi thriller, hiszen a szereplők olyan normalitásnak tűnő kényszerharmóniát alakítanak ki, amely valamiféle abszurditást kölcsönöz a filmnek. Boris, a bérlő (Vasvári Emese) az éléskamrát saját hálószobájává alakítja át, pusztán női hiúságból, Ilona (Szamosi Zsófia) kénytelen még az 1945-ös ostromból hátrahagyott borsóból készíteni főzeléket. Az ávósok által képviselt megfélemlítést az apa (Fekete Ernő) szarkasztikus humora, a rádió kellemes, klasszikus dallamai teszik elviselhetővé. A keresztrejtvényfejtés, a kártyajáték,a meseolvasás,a varrás a látszólagos normalitás fenntartásának eszközei. Esti meseként A kis gömböc című történet hangzik el.Gyereknyelvre fordítva: a lakásban raboskodókat is ugyanúgy fogva tartja a diktatórikus hatalom, mint ahogy a gömböc nem engedi el a falu lakóit.


A nagyjátékfilm az ártatlanság kérdésétfejtegeti. Ebben a történetben még a rendőr (Béres Miklós) is ártatlan, ahogy ő mondaná „Nem vagyok szadista, …de parancsom van rá”. S bár egy felnőtt sem vallja magát bűnösnek, a film végére már egyikük sem biztos abban, hogy semmilyen rejtegetnivalója sincs. A felnőttek világának mesterkéltségét semmi sem emeli ki jobban, mint a színészek magyar filmekhez képest visszafogott játéka (csak hogy pár nevet említsek: Sodró Eliza, Fekete Ernő, Sajgó Rezső). A gyermeki ártatlanság képviselője Peti (Sáfrány Ágoston) meg Eszti (Dömötör Abigél), akik szívesen hajtogatnak papírcsákót fogvatartójukkal. Peti az élelemhiány ellenére is megkínálja a szolgálatban levő felvigyázót, még segítséget is kér tőle házijának megírásában. A makulátlan gyermeki életfelfogás képviselői bizonyítják a film azon feltevését, hogy a figyelmesség a szabadság egyik legegyszerűbb formája.


Deák Kristóf Foglyok című nagyjátékfilmje kiemelkedik a kommunizmusról és annak hétköznapiságáról szóló egészestés filmek sokaságából. Az 1950-es évek Magyarországán uralkodó rendszert úgy láttatja, mint egy gyermekjátékot, csak éppen igazságtalan szabályokkal. S pont ez a félelmetes benne.

Foglyok (magyar tévéfilm, 88 perc, 2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5616288330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása