A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Mărcuțiu-Rácz Dóra: Magyar drukkereknek magyar könnyeket

2021. június 16. - 1...1

Sosem gondoltam volna, hogy valaha tanulságosnak fogom vélni a focit. A sport természetéből eredően „nem lehet” tanulságos, ez csupán holmi izzadtságszagú macsó erőpróba, mediatizált ketrecharc véget nem érő szponzorviadalokkal, hazafiságnak maszkírozott gyűlöletcunamival, melynek zajában jól meg lehet úszni pár jóval zajosabb törvénymódosítást. Sokan nem is azt várnák el tőlem, hogy megértsem a foci működését, szépségét, vagy netán levonjam mindezek tanulságait, elvégre nőként nagyszerűen beleillenék a focikritikus narratívába, és még puhapöcsűnek sem hívnának miatta. Ha mégis fociról kell beszélni, írhatnék arról, hogy Ronaldo nagyvonalúan visszautasította a kólát egy sajtótájékoztatón (a legenda szerint azóta magyar narancs helyett a marketingesek könnyei ízesítik a lime-os kólát), vagy arról, milyen gyönyörűen nem-tévébeillő gesztussal takarták ki a kamerák elől az életéért küzdő Christian Eriksent csapattársai (egy másik legenda szerint Bognár Györgynek adományozzák Ronaldo bontatlan kólásüvegeit, ha megígéri, hogy nem lép tévéstúdiók vagy haldokló emberek közelébe). Ilyen szép, érzelmes dolgokról írhatnék. 

download-2021-06-15t212031_471-1-1000x550.jpg

Mégsem lenne hiteles annak fényében, hogy tegnap délután legurítottam egy Unicumot, megbontottam egy sört, és sztereotipikus szurkolói mibenlétem teljes elfogadásával beültem a tévé elé megnézni a híres magyar–portugál meccset. Ritkán nézek ilyesmit, ez igaz. Mégis, amikor dübörög a Bajnokság, nem lehet figyelmen kívül hagyni a focit: éttermekben, kocsmákban, tévében, barátaink Facebook-oldalán, mindenhol ez megy. Bevallom, őszintén át akartam élni ezt a közösségi élményt, mindemellett a Puskás Aréna volt az eddigi legtöbb hús-vér nézővel rendelkező fociesemény. Ha valamiért szurkolni lehetett, ez volt az: a magyarok a sportág legjobbjaival játszottak. Valahol itt kezdődnek a tanulságok, és itt kezd kilógni a lóláb a maratoni stadionépítés árnyékából.

Nem egyenlőek az erőviszonyok, ezzel a legtöbben tisztában voltunk a meccs kezdete előtt is: a portugálok évekig tökéletesítették technikájukat, elegánsan táncoltak a labda körül, még ha el is lőttek pár nagyszerű gólhelyzetet. A spanyol–svéd döntetlen mintáját látva talán mi is arra számítottunk, hogy a magyarok kitartóan védekeznek és húzzák az időt, abban úgyis „jók vagyunk”. Nagyobb volt az öröm (és talán a bizakodás), ahogy a magyarok elkezdtek játszani is: támadni, cselezni, fejelni (egy újabb legenda szerint aznap többen használták a fejüket a focipályán, mint az Országházban). Persze, nem volt tökéletes a játék, persze, úgy dőltek a fiúk a szabálytalan gáncsolásoktól, mint lopott farönkök Székelyföldön, és persze, a magyarok másfél óra alatt több labdát adtak el, mint fővárosi ingatlant. Mégis elsőként „mi” „rúgtunk” „gólt” (kicsit zöld, kicsit lesgól, de a miénk), és azon kaptam magam, hogy lassan elhiszem, hogy rövid időre padra kerül az Igazi Magyar Őspesszimizmus, és focidrukkerként vagy laikusként együtt örülhetünk valami sikerszerűnek.

Aztán a 84. percben a portugálok rúgtak egy gólt. Egy igazit. És még egyet, és még egyet. Bizonyos portálok le sem merték írni a három-nullás végeredményt. A magyar foci gyenge, sosem lesz jobb, sok pénzt öltünk bele, de nem baj, minden brazil gólra egy újabb magyar stadionnal válaszolunk – állt a Facebook-kommentekben. Egyből feltűntek a fideszes nyugdíjasokat parodizáló viccoldalak, a közösségi élményt ismét felváltotta az online lincselés, és a legenda, mely szerint ezt a focilabdát is a háttérben meghúzódó Gyurcsány-szállal varrták össze. A helyzet reménytelen, de legalább változatlan. Tovább nevetünk saját esetlenségünkön, és szivárványt keresünk az égen (szigorúan napszemüvegben, ne lássék, hogy sírtunk, az is olyan puhapöcsű dolog, mint EB-időkben kimaradni a fociból). Megint menthetetlenül magyarok vagyunk. És ez jobban fáj, mint egy elvesztett focimeccs – még azoknak is, akik nem néznek focit. Minden focimez mosható, a rigolyák azonban már nehezebben jönnek ki belőlünk. Hát ezt tanultam a fociból.

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr3816595590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása