A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Láng Zsolt: Bartók Braunwaldban

2021. január 06. - 1...1

Őrület zongorát ide felcipelni. Ma helikopterrel tennék, de akkoriban még távol álltunk ettől a lehetőségtől. A sikló már működött, de a megállója messze lent, huszonöt perc gyaloglás. Nyilván szekérrel hozták fel. A lovaskocsi a mai napig szolgálatban áll, az élelmet és a vidám vendégeket is azzal szállítják. A „szőke szépség”-ként számon tartott Haflingerek, ezek az erős alpesi lovak télen sem lazsálnak, az a kedvenc évszakuk, imádják a havat rágcsálni.

ezgif-5-ef3720c04851.jpg

Bartók 1936. június 20-án érkezett. Ifj. Bartók Béla Apám életének krónikája című könyvében a Kurhaus Rubschent jelöli meg szállásául, de Stuber úr, a Tödiblick panzió tulajdonosa úgy emlékszik, hogy náluk lakott, nem a főépületben, hanem a Kicsi Házban, mert ott nagyobb volt a csend, és a zongora is jobban elfért. Házigazdánk, Ruth Gschwind asszony, az út túloldalán álló ház tulajdonosa azt meséli, hogy ő gyerekkorában a Mikrokozmosz darabjait pötyögtetve tanult meg zongorázni, és motivációs háttérként szolgált Bartók egykori ittléte, amelyről szülei beszámolóiból tudhatott.  

Sajnos sokat esett 1936 nyarán. Nemcsak Braunwaldban, hanem egész Európában. Budán a Vár lejtője is megcsúszott, és bár nem követelt emberáldozatot, több impozáns épület is lakhatatlanná vált. Abban az évben Olaszország leigázta Abesszíniát, Spanyolországban kitört a polgárháború, Németország ijesztő mértékben fegyverkezett. Létrejött a német--olasz tengely, a csatlakozásra felkészült Ausztria. Horthy kormányzó rendszeresen találkozott a „tengely” képviselőivel, eleinte titokban, később nyilvánosan is, teljes tiszti pompájában. Veszélyes elmebetegek és rámenős balfaszok kerültek hatalomra. Magyarországon betiltották a politikai megmozdulásokat, Romániában Antonescu lett a külügyminiszter, Csehszlovákia új államszerződést kötött Németországgal, Bulgáriában a cár nem írta ki az esedékes választásokat, Lengyelországban szétverték a tüntető munkásokat. A Der Giftpilz (A mérgesgomba) című hírhedt antiszemita mesekönyvet magyarul is kiadták. De hogy valami jóról is beszámoljunk: ebben az évben születik Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa, Robert Redford, Oscar-díjas amerikai színész, és nem utolsósorban Bodor Ádám. 

A kérdésre, hogy vajon milyen zenén dolgozott itt Bartók, eltérőek a válaszok, a Kontrasztoktól a Divertimentóig sok minden szóba kerül. Tény azonban, hogy Paul Sachernek, aki a Bázeli Kamarazenekar vezetőjeként (és dúsgazdag mecénásként) darabot rendelt tőle, a június 27-én keltezett levelében Bartók beszámol a készülő opusról: vonós- és ütőhangszerekre írt műre gondol, tehát a vonósokon kívül zongorára, cselesztára, hárfára, xilofonra és ütősökre lesz szükség. Azt is hozzáteszi, hogy bár igyekszik a kérésnek megfelelően technikai szempontból aránylag könnyen előadható művet írni, bizonyos szokatlan játékmódokat, amilyen a fogólapra csapódó, ütőhangszeres hatású vonós pizzicato vagy a pengetett hangok glissandója nem fog tudni elkerülni. 

Ugyanakkor e levél ismerete nélkül is bizonyos volna, hogy a Zene vonósokra, ütőkre és cselesztára, a huszadik század egyik legtökéletesebb alkotása itt született. Főképp, ha nem csupán hallgatjuk, hanem ha látjuk is, ha nézői vagyunk az előadásának. Egészen döbbenetes ugyanis, hogy a zenekar „felállása”, a hangszerek elhelyezése a Tödiblick panzió Kicsi Házának délre nyíló ablakából látható panoráma tökéletes mása. A sztereofonikus szimmetriába széttolt vonósok között a hárfa, a zongora, a cseleszta, egészen fönt a cintányérok, a dobok. Ahol a tájban a sziklalépcsőkön lefut a patak, ott szól a hárfa, ahol a felfoghatatlan kékséggel ragyogó gleccser húzódik, ott a cseleszta. Az alant sötétlő tó sziluettje egy az egyben a zongoráé, legfelül pedig a 3614 méteres Tödi a kiváltságos magasságba jutott üstdob...  

Zene szerkezete is ezt a széles látószögben elénk táruló tájat érzékelteti. Az első rész fúgája a csipkézetten hullámzó, fel-le ugráló hegygerincként fonódik a kotta vonalaira. A sziklák gazdagon árnyalt szürkéje, a sötétzöldek szakadékjai, a gleccser transzcendens kékje a második rész hangnemszövetében ismerhető fel. Az ég nyugtalanító villódzása a harmadik rész „szférák zenéjé”-ben tükröződik (nem véletlenül használta ezt a részt Kubrick a Ragyogás című filmjéhez), és végül az ember megnyugtató jelenlétéről tanúskodó legelők és kaszálók, pajták és csűrök a negyedik rész „népdalai”-ként olvadnak be a finálé teljességébe. 

David Nine angol zenekritikus 2009-ben Braunwaldba utazott, hogy megkeresse a megfeleltetéseket. Még azt a helyet is pontosan be tudta jelölni a Zene kottájában, ahol Bartókot elkapta a zápor, miközben az Oberblegisee-hez, e sziklákkal teleszórt, lélegzetállítóan szép gleccsertóhoz kirándult. („Here, by this rock, I can almost hear the xylophone of the 'night-piece' like a stone dropping into the water and creating ripples on the still surface.”) 

A megfeleltetés mindkét irányban működik. Amikor az említett pizzicatót hallgatjuk, eszünkbe jut az erdei ösvényen utunkat keresztező róka, és a felzavart sárgacsőrű alpesi csókák rajcsúrozása a fenyőágak között. Egészen lenyűgöző, ahogy a Zene összefonódik a látvánnyal. Megteremti a hangok és a színek, a dallamok és a domborzat közötti művészi ekvivalenciát. Amikor a látvány hallható lesz, ez a transzformáció, ez az átmenet óriási energiákat szabadít fel, mintha kiáradna a hegyek gyűrődésébe rekedt erő. De a Zene nem a meglévő erőket szabadítja fel... Nem reprodukálja a látványt. Tulajdonképpen a lecsupaszított erőket mutatja meg, nem a látványt, hanem a láthatatlant teszi láthatóvá.     

Fel kell tennünk a kérdést, Bartók Béla vajon miért Amerikába, és miért nem Svájcba menekült Magyarországról 1940-ben? 

ak-braunwald-kurhaus-rubschen.jpg

Braunwald nehezen megközelíthető, elszigetelt hely, kétezer méteres falak védik, és ott vannak a háromezres bástyák, a Piz Russein, a Sandgipfel és a Tödi, amely nem kihegyesedő csúcs, hanem lakályosan lapos, végső menedékhelyül, bevehetetlen sasfészekként kínálkozó tető. Bartók rajongással beszél erről a tájról. Mitől tartott? Hogy Svájcot is bekebelezi a náci Németország? Ez aligha történhetett volna meg. A semlegesség megőrzését nem csupán a természeti adottságok szavatolták, hanem a sok évszázados történelmi tapasztalat is, a háborúk elkerülésének eredményes gyakorlata -- e tudás, e felgyülemlett bölcsesség szintetikus jellegével az élet minden szintjét átitatja. Ráadásul ez a fajta semlegesség, amely csak kívülről tűnhet ridegnek, közömbösnek, elvtelennek, mert belülről csupa melegség, megértés, igyekezet, alkatilag is közel állt Bartókhoz, nem beszélve a változatokban gyönyörködő, a dialektusokat őrző zenei nyelvéről.     

1938. júliusában újra Braunwaldban nyaral. Tervezi, hogy a következő években rendszeresen visszatér. De aztán áthajózik Amerikába, ahol egyetlen percig nem érzi otthon magát. Ellenben, ahogy életünk legrosszabb döntéseinél lenni szokott: már nem lehet visszacsinálni, nincs visszaút. 

(Fotó forrása)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr4716373790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása