A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Fehér Imola: Most ki a féreg? Én vagy te? (avagy egy vakonddal kell ütközni, hogy láss)

A szatmárnémeti Havi Dráma Kárpáti Péter Én, a féreg c. előadásáról

2022. március 18. - 1...1

Kafkás átváltozás(sokk)on mehettünk keresztül, ha március 9-én vagy 11-én beültünk az Ács Alajos Stúdióba Szatmárnémetiben. Keresztes Ágnes újabb Havi Drámát álmodott meg, és jobban nem is időzíthetett volna.

2022_03_07_0018_1.jpg

Lehet, hogy nemcsak a világ és a látásmód változott meg körülöttünk – a maga abszurditásában –, hanem titkon mi magunk is. A közönség soraiban ülő, Gregort játszó Frumen Gergő segítségével megérthettük, milyen tehetetlenné válhatunk egy pillanat alatt. Saját bőrünkön érezhettük a „kiszolgáltatottságot” – a rendező szavaival élve. Egy egész nézőtér tiltakozott és kapálózott – volna. Talán hiába. Végig kellett nézni, ahogy a színpadon álló összes szereplő ránk fröcsköli a dühöt, az értetlenséget, a haragot...

Havi Dráma, 2022. március. Pandémiás kihagyással hihetetlen erősséggel robbantak vissza színészeink a felolvasószínházi sorozat Kárpáti Péter Én, a féreg című darabjával, Bélai Marcel rendezésében. Mindkét alkalommal elmentem megnézni, és az előadást követően maradtam beszélgetni is. Így volt kerek egész.

A bennünk dübörgő gondolatoknak hangot tudtunk adni, és őszintén, kötetlenül beszélgethettünk arról, ki mit gondol, de legfőképpen mit érez. Rácsodálkoztunk, mennyi minden felszínre került, és hányféle értelmezési lehetőséget kínál a szöveg.

A szerda esti beszélgetés során, amelyet Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója moderált, azt bogarásztuk, miért féreg a főszereplő, hova vezethet a szolgalelkűség. Az önazonosság kérdését feszegettük. Törni kell, válni kell, ha elértük azt a pontot, ahol úgy érezzük, tovább így nem mehet. De van-e kilépés a mókuskerékből? A bezárkózás, a begubózás mennyire jó megoldás... főleg, ha rád törik az ajtót, és rád erőltetik a segítséget, ami valójában hátráltatás.

A péntek délutáni beszélgetésnél a csavar fordult egyet, mert már azon elmélkedtünk, Gregor mennyire emberi, és a többiek micsoda férgek. Több diák is eljött, így kaptunk egy újabb látószöget. Érdekes nézőpontok találkoztak. A csoda számomra az volt, hogy nem ütköztek, hanem rétegződtek. Minden új meglátás egy másik féregjáratba engedett betekintést. Családiasan, körbe ülve, több órát töltöttünk együtt. Töltődtünk. Ismét.

Az előadás rendezője Bélai Marcel. 2018-ban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett színházi rendező szakon, Sebestyén Aba osztályában. 2019-ben többedmagával megalapította A Vadász Esélye színházi alkotóközösséget, melynek jelenleg is rendezője, társvezetője: ebben megpróbálnak egy stabil emberállománnyal, csapattal szintet lépni, fejlődni, egymást emelni. Legutóbbi rendezése (Iszméné) a Radnóti Tesla Laborban látható. Jelenleg a Bocsárdi László vezette magiszteri színházi rendező osztály hallgatója. Az előadás után összeültünk, és egy finom kávé mellett beszélgettünk Marcellel a szövegről, a társulatról, a próbafolyamatról:

2022_03_07_0015_1.jpg

A fő tanulsága ennek a munkafolyamatnak az volt, hogy úgy kell dolgozzam, ahogy dolgozom. Ha úgy nyilvánulok meg, és abból fogalmazok – abból igyekszem működni, ami én vagyok, akkor nem lehet nagy baj. Egy pályakezdő rendező esetében, azt hiszem, ez fontos felismerés. Nagyon nagy erőt adott ezzel a képlékeny csapattal való találkozás is. Látszik, hogy több műfajban dolgoznak, nyitottak az újra, mobilisak, könnyen váltanak kódokat. Tizenhárom próba alatt egy kevésbé képlékeny színészi gárdával nem valószínű, hogy idáig eljutottunk volna. Sokat tanultam tőlük, s abból milyen jótékony, szinte gyógyító hatása van az »ártatlan figyelemnek«. No meg a derűnek, amit Méhes Kati irigylésre méltóan tud képviselni a legfeszültebb pillanatokban is.

Az előadást követő beszélgetés nagyon hasznos volt, hisz rengeteg mindent a nézőkkel való beszélgetés során értettünk meg. Ezalatt megbizonyosodtam arról, hogy milyen érzékenyen rezonál a minket körülvevő káosszal Kárpáti Péter szövege. Az Átváltozás-adaptációk, -feldolgozások kapcsán a fő probléma, hogy mit kezdjünk ezzel a féreggé vagy bogárrá változással. Megjelenítjük? Nem jelenítjük meg? Absztraktan vagy stilizáltan? Igazából egyik sem működik. Azzal, hogy Kárpáti a nézők közé helyezi Gregort, nemcsak az ábrázolás problémájára ad egy gyakorlati megoldást, de az alapvetően drámaiatlan műbe sikeresen beültet egy színházilag is értelmezhető konfliktust, ami ráadásul az előadás műfaját is predesztinálja: kabaré (ahogy az az alcímben is olvasható). Az már igazán csak hab a tortán, hogy a kabaré műfaja milyen mélyen hordozza a közhelyesen csak »kafkai«-nak emlegetett atmoszférát, érzeteket, energiákat. Tehát a szerző részéről van egy olyan egyszerű, de mégis sokszorosan rétegzett gesztus, amit ha végigkövetünk a színpadra alkalmazás során, akkor, azt hiszem, nem tévedhetünk nagyot. Mindezekből következően azt mondhatom, hogy rendezői értelemben nagyon hálás ezzel az anyaggal foglalkozni, mivel a szerzői szándék tiszta és színházilag is pontos. Így jóval könnyebb az írott mű és a színpad között közvetítenem.

2022_03_07_0013_1.jpg

Rettenetesen hálátlan emberi feladat, amit Frumen Gergő kapott. Egy próba alkalmával beültem a helyére, és ahogy egymást követték a jelenetek, éreztem, hogy egyre jobban összetöpörödöm. Egy az egyben lerombolt. Persze színészileg ez egy nagyon hálás pozíció, mert minden színpadi történés folyamatosan a direkt impulzusokkal provokál, amelyekből dolgozhatsz.

Bemutató napján nem igazán szoktam izgulni, hisz innen kezdve úgymond én már nem is kellek. Inkább egyfajta drukkot érzek. Szorítottam nekik, hogy azokat a dolgokat, amelyeket a próbák folyamán megtaláltak, tudják a közönség függvényében újrafogalmazni vagy akár továbbléptetni.

És persze drukkoltam Bogár Barbi jelmeztervezői debütálásának is. Az általa komponált jelmezek nagyot lendítettek a színészekkel való munkámon. A próbafolyamat értelmében vett átváltozás azon a ponton következett be, amikor a jelmezek megjelentek közöttünk. Nemcsak jelzésérté, annál jóval érzékibb. Egy jó jelmeznél pontosabb instrukció nincs.

Számomra mi volt az előadás egyik felismerése? Maradjon ez a Marcel és az én titkom. Mindenképp kiemelném, hogy egy remekül megírt szöveg, egy igazán tehetséges fiatal rendező és a mindig megújulni s átváltozni képes színészeink egy optimális találkozásának lehettünk szem- és fültanúi. Az azt követő kötetlen beszélgetések pedig feltették az i-re a pontot.

 

HAVI DRÁMA SzatmárON produkciója

 Kárpáti Péter: Én, a féreg

Játsszák:
GREGOR — Frumen Gergő
APA — Varga Sándor
ANYA — Bándi Johanna
GRETE — Keresztes Ági
INGRID — Bogár Barbara
CÉGVEZETŐ / NÉZŐ — Méhes Kati
KALAUZ / ORVOS — Erdei Máté m.v.
ROLAND — László Zita
Rendező: Bélai Marcel
Jelmez: Bogár Barbara

(Fotók: Jäger Tibor)

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr7517783360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása