A film az indulatok, vágyak, állati ösztönök felszabadulásáért áll ki, valamint kiélésüknek öröméről tesz vallomást. Vannak olyan cselekvések, amiket a társadalom kisebb nagyobb tabunak tekint, viszont az egyénnek hatalmas örömöt és szabadságérzetet tudnak okozni. Ilyen például az, ha fagylaltot Erős Pistával szeretnénk enni...Furcsán néznek ránk, ha ilyet kérünk a cukrászdában, mégis mindenkinek vannak ilyen fajta étel-kombinációi, amiket titokban mer csak elfogyasztani. 

A társadalom által tabusított viselkedések, hajlamok kiélésére mindig is voltak kiskapuk, rejtett szubkultúrák alakultak ki, amelyeken belül elfogadóak ezekkel szemben. Ilyen a Swinger klub kultúra, amely a monogám-kultúra által elítélt partnercserét normalizálja. 

Sean Wirz filmje egy ennél ártatlanabb, de annál kreatívabb ötletre alapul. Egy olyan kiscsoportot mutat be, amelynek titkos találkozói során egy idegen házában katartikus rituálékat hajtanak végre a tagok, kiengedik a vadállatot magukból, ameddig boldogan ki nem fulladnak. Külön-külön szobákban, de mégis együtt, ugyanarra a zenére élik ki magukat. Az egyszerű loop-okból összetett, mégis hipnotizáló ritmus, amellyel a képeken látható mozdulatok tökéletes összhangban vannak, a nézőben is felszabadítja a benne lakozó vadságot és megkívántatja a mámort. 

Az Unleash (2020) olyan, mint egy színes álom, egy olyan ember fejében, aki azt érzi, hogy a valós életben nem élheti ki a legbensőbb vágyait: szexuális identitásával kísérletezik, tör-zúz, össze-vissza zabál, önfeledten táncol. Ajánlom mindenkinek a filmet, aki rég nem álmodott, vagy rég volt fiatal és azt érzi, hogy a normáktól eltérni bűn.

(Unleash, svájci rövidfilm, 7 perc, 2020)