A moszkvai születésű Lev Manovich a Kaliforniai Egyetem vizuális művészetek tanszékének professzora, az „új média" alkotója és teoretikusa. Számítógépes animációval, digitális filmmel és fotográfiával, interaktív multimédiás eszközökkel dolgozik, digitális művészeteket oktat.
Miként fogja befolyásolni a jelenlegi világjárvány a kultúrát? (A fizikai és digitális közti egyensúly már most megbomlik.) című, pontokba szedett Facebook-posztja a napokban jelent meg, alább közöljük magyar fordításban:
- Amint az már az elmúlt hetek alapján kiderült, a virtualizációs folyamatok (különféle tevékenységek, munkák és folyamatok átemelése az online térbe) exponenciálisan fel fognak gyorsulni. Rengeteg olyan intézmény, amely eddig nem fektetett a digitalizációba, most kénytelen lesz átértékelni a helyzetet. Ugyanez vonatkozik az oktatás egyes területeire is. Nemrég végzett felmérések szerint az Egyesült Államokban a humántudományi karok 70%-a még sosem élt az online oktatás lehetőségével – ez most kétségkívül megváltozik.
- Ám ami még érdekesebb, az az ellentétes irányú változás, amire a későbbiekben számítanunk kell. Most valószínűleg hosszú időn keresztül (másfél év) a legtöbb kulturális tevékenység és kommunikáció csakis digitálisan valósulhat meg. Ám amikor a járványnak vége lesz, akkor az emberekben tömegesen fog felébredni a fizikai térben zajló újbóli interakció vágya, és a materialitást, a fizikai jelenlétet fogják keresni, ahol csak lehet. Az életterek megtervezésében sokkal erősebb esztétizálásra számíthatunk; nagyobb növekedésre a „food design” terén; nagyobb figyelemre a közterek és kulturális intézmények építészetében használt anyagok és szerkezetek tekintetében; nagyobb figyelemre a divat terén és így tovább. Hosszan tartó bezártság és elszakítottság után az emberek ünnepelni fogják majd az élet és kultúra összes létező fizikai megnyilvánulását.
- Ami pedig a kulturális eseményeket, könyveket, tudományos publikációkat és egyéb, számokban mérhető alkotásokat illeti – számíthatunk-e látványos növekedésre a járvány utáni időszakban? Elképzelhető, hogy nem, mivel nagyon sok intézménynek nem állnak rendelkezésére az ehhez szükséges erőforrások és anyagi támogatottság (és az is elképzelhető, hogy sokuk bezárni kényszerül a hosszú járvány alatt). De azt gondolom, hogy könyvek, cikkek és online publikációk terén mindenképp megugrásra számíthatunk – mivel az embereknek idén és még jövőre is sokkal több idejük lesz írni.
- A humán-, de egyéb tudományok, valamint a művészetek képviselői közül is egyre többen fogják felismerni, hogy a „big data” technológiát és különféle adattudományi módszereket, a hálózattudományt, adatvizualizációt és egyéb adatközpontú és algoritmus-technikákat már nem mellőzhetjük tovább egy ilyen szinten globálissá vált világban. Csakis ezen módszerek használata teszi lehetővé az országoknak és városoknak, hogy megfelelően reagálhassanak egy járványra, és a „big data” világának számtalan egyéb kihívásával megküzdhessenek. Így tehát a digitális humán-, valamint a számítógépes társadalomtudományok és a hozzájuk kapcsolódó paradigmák (mint az általam képviselt kulturális analitika is) sokkal fontosabbá válhatnak. Azok az emberek, akik eddig újra meg újra lelkesen emlékeztettek minket arra, hogy az adatok (és a világ úgy általában) csupán konstrukció, ma ugyanazokat a grafikonokat és számokat követik a járvány kapcsán, amelyeket mi is. Igen, lehet, hogy a valóságot a diskurzusok konstruálják, és a „vírus” is tekinthető úgy, mint egy ilyesfajta diskurzus általi konstrukció – ám a következményei vitathatatlanul valósak – és súlyosak.
- A humán- és társadalomtudományokban alkalmazott adatközpontú módszerek mellett maguk a tudományok, főként az élettudományok, még nagyobb tekintélyre tesznek majd szert. Népszerűbbé fognak válni a kettős képzések vagy az újfajta programok, amelyek egy fizikai vagy biológiai tudományt kapcsolnak össze humán- vagy kvalitatív társadalomtudományokkal.
- A „demokratikus” és „autoritárius” társadalmak közti ellentét egyre kevésbé látványos – és egyre kevésbé fenntartható. Már most tanúi vagyunk, amint azok az országok, amelyek nemrég még Kínát becsmérelték a járvány megfékezéséért hozott drasztikus intézkedései miatt, azt hangoztatva, hogy a saját demokratikus társadalmaikban ez nem történhet meg, most még annál is drasztikusabb intézkedéseket rendelnek el. Ez az ellentét relevánsnak tűnhet, amikor „normális” időket élünk, de olyan krízisek esetében, amilyen a jelenlegi is, hamar elvesztik értelmüket. A demokratikus országok sajtója most Kínát dicsőíti azért, amit tett – és a kormányok mindenütt a „személyes szabadság” drámai csökkentését rendelik el a polgárok védelme érdekében.
- Nemsokára megjelennek majd az első művészek, akik munkájukban a járványt tematizálják – olyan elemeken keresztül, mint a maszk, távolság, határok, mozgáshiány és elszigeteltség.
- Az elmúlt 25 évben a művészvilág gyors globalizációja alapjaiban rendezte át a művészetet. Rengeteg művész nem maradhatott tovább a saját stúdiójában, hogy ott dolgozzon – ehelyett projektmenedzserekké váltak, és az idejük nagy része azzal telt, hogy biennálékra repültek, globális művészeti rezidenciaprogramokon vettek részt, a szociális hálójukat bővítgették, stb. (Ld. a bejegyzés alá csatolt képet a repülőjáratokról). Úgy gondolom, hogy a művészetekben minőségi visszaesés történt – mert egyedi és tartalmas mű létrehozásához odaadó munka és éveken át tartó kísérletezés és figyelem szükséges. Hogyha mindez most hónapokra, vagy akár hosszabb időre is leáll, akkor várhatunk-e jobb minőséget a művészetektől? Bízom benne.
- Előfordult az elmúlt tíz év során valamikor, hogy arról álmodoztál, milyen volna visszatérni a kilencvenes évekbe – még a konferenciákra való végeérhetetlen repkedések előtti időkbe, amikor még nem kellett számtalan előadást tartani és végeláthatatlan szakmai eseményeken részt venni stb., és sehol nem volt még az a véget nem érő kommunikáció és tervezés, ami mindehhez szükséges? Nos, itt az alkalom visszatérni ebbe az időbe, legalábbis néhány hónap erejéig, de az is elképzelhető, hogy másfél évre, vagy akár még hosszabb időre is. Egyedülálló alkalom ez, a természet ajándéka – hogy nincs más választásunk, mint megfékezni a létezés és a kulturális élet exponenciális gyorsulását, és egy időre egy másik időben élhetünk. Használd bölcsen ezt az időt. Ahelyett, hogy a híreket és a Facebookot figyelnéd óránként, olvasd például a klasszikusokat. Vagy legalább bármi olyat, ami a 21. század előtt íródott.
- Nap nap után a híreket követve az a benyomásom, mintha egy kivételesen jól megírt sci-fi sorozatot néznék. A forgatókönyv briliáns: sötét, ugyanakkor vicces; kiváló fordulatokkal és hihetetlen részletekkel dolgoznak. Csakhogy ez, természetesen, a mi valóságunk. Mától kezdve a sci-fi irodalom mint műfaj rengeteget veszít a súlyából – melyik író vehetné fel a versenyt ezzel a szemünk láttára globálisan kibontakozó képtelenséggel?
Imre Eszter fordítása
(Fotók: Lev Manovich Facebook-oldala, Wikipédia)
