Alábbi levelek mindegyikéhez kísérő tanulmányt lehetne és illene írni, itt és most mégsem tesszük. Megelégedünk néhány szempont felvillantásával, illetve a Kányádi által a levelekben (egész pontosan két géppel írt rövid levélben, illetve egy kézzel írt képeslapon) említett versek sorsának felkutatásával. Felvillantani egy nagy költő pályaindulása néhány képeslapnyi szeletét.
A leveleket az Igaz Szó, archívumnak nem nevezhető szerkesztőségi „irattárából” kerítettem elő, a Látó Tusnád utca 5 szám alatti székhelyének pincéjéből, 2018 őszén, több más dokumentummal együtt. Míg az ötvenes évekből származó anyagot a szerzők, illetve a Brassóban élő szerkesztő, Szemlér Ferenc levelei teszik ki túlnyomórészt, addig a későbbi (1970-80-as) évtizedekből a szerkesztőség tagjainak levelei, feljegyzései, különböző dokumentumai maradtak fenn. Külön kiemelném az 1981-es év anyagát: az Igaz Szó szerkesztőinek hiánytalan, időrendbe fűzött kimenő leveleinek dossziéját, amiről - részben - a Látó januári számában is írtam.
Kányádi három leveléről, úgy gondolom, nem létezik másolat. A katonai szolgálatból, kézzel írt képeslapról biztosan nem készült, a géppel írt rövid, az elküldött versek sorsa felől érdeklődő levelek érezhetően gyorsan íródtak, két utazás között („Jelenleg Udvarhelyen vagyok, itt kaptam gépet is. Gyengélkedem, de azért délután megyek Csíkba.”), másolat róluk szintén aligha készülhetett.
Kányádi 1954-ben szerzi meg Kolozsváron a magyartanári diplomát. Június 23-ikán írt levelében utal is erre: „Még két vizsgám van s akkor vége.” De ez az utalás apropónak is tűnik a következő bekezdés tükrében: „Szerezzetek, ha tudtok egy lakást nekem (…).” Az 1953-ban induló Igaz Szó főszerkesztő-kádere, Hajdu Győző a címzett, mindhárom levél esetében. A háború utáni évek lakásválsága az ötvenes években sem hagyott alább. Hajdu hatalmát jól jelzi, hogy a pályakezdő költő és szerkesztő Kányádi hozzá folyamodik lakhatásért. Míg az első levélben viszonylag direkten fogalmaz, az egy hónappal későbbiben óvatosabban és körülményesebben, egyben drámaibban: „Írtam volt, ha lehet érdeklődjetek valami lakás felől, nagyon kérlek, ne haragudj, hogy ilyesmivel zavarlak, de a katonaság után nem lesz, ahova a fejem lehajtsam.” (Sőt, az augusztusi levélben ennél is tovább megy: „Augusztus 23.a alkalmából szeretettel üdvözöllek feleségeddel és szerkesztőségeddel együtt”, írja Hajdunak. Figyeljünk a birtokos szerkezetre). Az, hogy újból szóba hozza, azt is jelzi, választ a kérésére aligha kapott.
A július 22-ikén keltezett levélben a katonaszolgálatot is szóba hozza. Az Útunk 1954/40-es számában,a néphadsereg napjára írt versében képet alkothatunk arról is, milyen ez a katonai szolgálat. A Nyári gyakorlaton című versében Kányádi így ír: „Szökelek, hasalok, / ölelem a földet. - / Szuronyom fényében / lepkék kergetőznek. // Pelyvaszagú szellő / cirkál a tarlóban. - / Lihegve állok meg: / szakad a víz rólam. // De rohamra, tovább! / Amott az a tanya, / derék szakaszunknak / el kell foglalnia… // Hurrá! – S a győzőket / friss dinnyével várja / egy öreg oltyán / és barna unokája.” Gálfalvi Zsolt közlése szerint katonai szolgálaton Kányádi kétszer volt. Az egyetemistákra szabott tiszti iskolában először 1952-ben Váradon vettek részt a Bolyai Tudományegyetem diákjai az orvosi, a tanárképzős és a színi növendékekkel, másodszor 1954-ben Caracalon. Gálfalvi visszaemlékezése szerint, aki Kányádival együtt vett részt a katonai szolgálaton (jelen voltak még: Földes László, Huszár Sándor, Szabó Gyula), Kányádi bírta mindük közül a legjobban a kiképzéseket, „szinte lelkesen vett részt, Caracalon aztán alábbhagyott a lelkesedése, egy büntetőszázad helyét vettük át, rosszak voltak a körülmények” (Gálfalvi, szóbeli közlés, 2020. március 16.). Lelkesedése 1954-re tehát a Nyári gyakorlat finom iróniájába csap át.
Szintén Gálfalvi közlése alapján állítjuk, hogy az Igaz Szó szerkesztőségében fölmerült Kányádi alkalmazása a lapnál, ami egyben a költő lakásproblémájának megoldását is jelentette volna. Kányádi egy rövid ideig Gálfalvi Zsoltnál lakott Kolozsváron, a Kálvin utca 5. szám alatt, később pedig egy szegényes cselédszobát bérelt. Szüksége volt lakásra. „Ott fogok lakni, ahol lakást kapok”, írja. Végül Kolozsváron maradt, lakást is ott kapott. Augusztusban keltezett levelezőlapján a lakásra nem, csak a honoráriumra kérdez rá. "Azért is jó lenne, hogy tudjam, hogy hogyan állok anyagilag, ettől függ kóborlásom útvonala."
Kérdés, mekkora lehetett ez a honorárium, hiszen Kányádi 1954 júliusa-decembere között mindössze kétszer közölt az Igaz Szóban: az augusztusi számban Az egykori cseléd címűt, a decemberi számban pedig három gyönyörű verset (Látogatás Arany Jánosnál, Vigasztaló, Játék az Iza partján). Az első levelében három elküldött versről beszél, egy címet is elárul, a Bátorság kell – ez azonban nem jelent meg az Igaz Szóban (az Útunkban sem, mellesleg). A júliusi levélben szintén több versről beszél, nem tudjuk, szám szerint hányról, mindenesetre az Igaz Szó 8-as, augusztusi számában egyet közölnek a szerkesztők, címe: Az egykori cseléd, amit az augusztusban keltezett levelében Vén cselédként említ, és amit egyébként utólag gyengének tart. Valószínűsíthető, hogy a Caracalból küldött levelezőlapon említett három vers azonos a decemberi számban közölt versekkel. Az "információcsere" a szerző és a lap között elég hiányosnak tűnik: a három levél tanúsága szerint Kányádi sosem tudja, melyik versét fogadta el a szerkesztőség, melyiket nem, mit közöltek le a küldeményéből, és mit nem.
A három levélből kirajzolódó „történet” íve Kányádi 1954-es nyaráról beszél, látszólag szűkszavúan, valójában sok-sok apró részlettel. A vizsgáit épp befejező, az egy hónapos katonai szolgálatra induló, verseit a lapokhoz küldözgető, lakáskereső költőt, a fiatal Kányádi Sándort látjuk. Az Arcanumon (aminek szerkesztői nem mellesleg a koronavírus okozta szükségállapot miatt ingyenesen elérhetővé tették a napokban az adatázisukat) a korszakra (1954. június-december) vonatkozóan szépen ki lehet egészíteni a korabeli folyóirat-közlésekkel a levelek ívét. A hozzáolvasások pedig pazar látképet nyújtanak egy hatalmas és elképesztően jelentős költői életmű kezdő lépéseiről, nem utolsósorban pályakezdésének korabeli viszonyairól.
Kedves Győző,
három verset ígértem. Hármat is küldök. De csak egy a Bátorság kell való az ígértek közül. A más kettőt még meggondolom szintén hasonló hangúak. Ez a két rövidebb régebbről van, eddig még sehova se kínáltam. [kihúzva: rátotok se akarom varni] Ha tetszik, tetszik, ha nem, nem. A kissebbik, ahogy mondanád: ügyes, a másik félkész, kiforratlan s egy kicsit nyúlós is, mint az ügy maga, amiről íródott. De annak úgy lett vége, amint írva van s így én se toldtam tovább. Ha nektek ráér még egy hétig, akkor elküldöm azokat is amelyeket még átgondolok.
Az ünnepi számba küldök majd két jó, ha nem is ünnepi verset. Még két vizsgám van s akkor vége.
Szerezzetek, ha tudtok egy lakást nekem, nem viccelek, ott fogok lakni, ahol lakást kapok.
Leveleitek köszönöm, mindannyiotokat üdvözöllek
Kányádi Sándor
Kolozsvár, 1954 június 23.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Kedves Győző,
kicsit megkésve küldöm a verseket, most az egyszer akaratomtól függetlenül. Beteg voltam s vagyok, a fene enné meg. Az Útunknak is most postáztam hármat. Azok is ilyen szerűek, talán egy még szebb is. Arra kérnélek párnapon belül néhány sorban válaszolj, ha időd van, mert megyek katonának. Jelenleg Udvarhelyen vagyok, itt kaptam gépet is. Gyengélkedem, de azért délután megyek Csíkba.
Írtam volt, ha lehet érdeklődjetek valami lakás felől, nagyon kérlek, ne haragudj, hogy ilyesmivel zavarlak, de a katonaság után nem lesz, ahova a fejem lehajtsam.
Üdvözöllek mindannyiotokat szeretettel: K. Sándor
Székelyudvarhely, 1954 jul 22.
[A lap alján kézírással: ] Mi van az új számmal s a versekkel?
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
KÉPESLAP. Feladták: Caracal, 24.08.1954. Feladó: Elev Kányádi Sándor, Caracal város, Craiova tartomány, Caracal rajon., U.M. [Katonai egység] 03292/L Címzett: Hajdu Győző, Dózsa Gy utca, 14. sz., Igaz Szó, Autonóm Tartomány, Marosvásárhely.
Caracal, 20.08.54
Kedves Győző!
Augusztus 23.a alkalmából szeretettel üdvözöllek feleségeddel és szerkesztőségeddel együtt. Nem tudom megkaptad volt-e Caracalból küldött 3 versemet, melyek közül a Vén cselédet egyáltalán nem tartom, utólag sikerültnek. Nem tudom azt sem, hogy jelent-e meg valami tőlem nálatok, vagy jelennék-e. Ha a 7-es szám megjelent, küldj egyet. Úgyszintén egy levelezőlapot eressz meg, ha lehet, mert itt még 10 napot leszek, utána megyek Resicára, onnan nem tudom hová. Azért is jó lenne, hogy tudjam, hogy hogyan állok anyagilag, ettől függ kóborlásom útvonala. Írj gyorsan, mert a posta elég lassú. Válaszod várva, és üdv Kányádi Sándor közhonvéd.
