A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Demény Péter: Amikor az orvos vigasztal

Baptiste Beaulieu Mesék halál ellen című könyvéről

2020. március 16. - 1...1

Baptiste Beaulieu: Mesék halál ellen. Bookart, Csíkszereda, 2018.

Ezekben a járványos időkben nem is lehetne jobb könyvet találni. A pestisnek már a címe is riasztó, és nem biztos, hogy a Dekameron világa mindenkit megérint. A Mesék halál ellen viszont teljesen mai történetek könyve, melyeket a sürgősségen dolgozó szerző gyűjtött, hogy egy rákos asszonyban addig tartsa a lelket, amíg a 2010-es izlandi vulkánkitörés után kialakult káoszban a fia eljuthat hozzá. „Orvos-Seherezádé” tehát tulajdonképpen, ahogy a fordító Ádám Péter nevezi az utószóban.

beaulieu_borito.jpg

Baptiste Beaulieu 1985-ben született Toulouse-ban; ez a kötet tehát egy huszonéves ember műve, aki először a blogján közölte az írásait (https://www.alorsvoila.com/, magyarul kb. „íme”), és amikor az népszerű lett, akkor gondolt rá, hogy könyvben is közzé tegye őket. Azért hangsúlyozom a korát, mert huszonévesen még kellő frissesség van benne, amely meg tudja óvni az idővel óhatatlanul elkezdődő fásultságtól. És ez látszik is a történeteken, akár a tizenkét kilós óriáscsecsemőről beszél, akár arról a kollégájáról, aki egymásra tett pizzaszeleteket lakmározik, mondván, hogy „a gyomor nem veszi észre”, és nem hízik meg, akár azokról a betegekről, akiknek az esetében vastagbélmasszázst kell alkalmazni, és kézzel kiszedni belőlük a székletet. Beaulieu-nek láttató ereje van, és ez nyilván csak azért lehetséges, mert lát, figyel, a tekintete még nem fáradt bele a regisztrálásba.

Hét nap történeteit olvashatjuk, s ezeket a kórház menetrendje és a szerző személyes programja strukturálja. „19 h, odalent”, „Valamivel 20 h előtt, odalent, a kötözőben”, „Ma, 20 h, a sürgősségi váróterme” – ilyen és ehhez hasonló alcímeket olvashatunk, s ezek a történetekkel együtt nagymértékben hozzájárulnak a környezet hitelességéhez.

Tűzmadár asszony, Goromba Pokróc főorvos, Gézecske – egyes szereplők ilyen neveket viselnek, míg mások „egyszerűen” olyanokat, hogy „Blanche” vagy „Fabienne”. Vagyis minden olyan, mint egy átlagos munkahelyen, ahol egyeseket a becenevükön, másokat a rendes nevükön szólítunk.

Azt a valamit, amitől ez a munkahely mégsem átlagos, a történetek adják. Egy sürgősségi persze eleve nem átlagos, ez azonban soha nem derülne ki, ha nem ismernénk azokat a történeteket, melyek ott megestek. Beaulieu könyvében pedig pontosan ezek a gyakran egyszerre szomorú és nevetséges életdarabkák olvashatók. Éppen azok, amiknek nevezi őket: mesék halál ellen.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr9615525912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.