A Látó szépirodalmi folyóirat blogja


Vida Gábor: Graffiti

2020. szeptember 03. - szrcs1981

Az első nagyvárosi graffitit minden bizonnyal Budapesten láttam, legalább is akkor figyeltem fel a jelenségre, hogy a házak falát, hidak lábát, vasúti kocsik oldalát valakik művészi ambícióik számára felületnek használják, többnyire értelmezhetetlen ábrákat festenek, de olykor valódi műalkotások is…

Tovább

Vida Gábor: Az olvasóról

Bogdán László (1948-2020)

Minden bölcsészhallgató tudja már, hogy nem lehet mindent elolvasni, de vannak olyan olvasók, akik nem veszik komolyan a mindentudó bölcsészeket, mert valóban nem lehet mindent elolvasni, de azért érdemes. Az elmúlt ezer esztendőben Erdélyben a könyv általában probléma volt, ahogy ma is az – drága…

Tovább

Vida Gábor: Katedrálisok kora

Egész korszak volt, amikor az emberek katedrálisok építésével foglalkoztak, a műszaki és a gazdasági lehetőségeik a maiakhoz képest eltörpültek, az elszánásuk, a tudásuk és a fantáziájuk irigylésre méltó azóta is. A középkor, ahogy lekezelően mondani szoktuk. Párizs, Strasbourg, Nantes, Köln, Bécs…

Tovább

Hogyan repülünk járvány idején?

Imre Eszter és Vida Gábor kétkezese

Vida Gábor: Hazafelé olcsó Nem szeretek repülni, de a turbulenciáktól már nem félek. Leszállás előtt adnak mindenkinek egy űrlapot, kedvenc légitársaságunk kitesz magáért. Nem tudom, beszámították-e a jegy árába. Ki kell majd tölteni a romániai járványügyi hatóság számára, minden fontos adat benne…

Tovább

Vida Gábor: Katona és férfi

Azopan-novella

Panasz van a férfiakra. Legutóbb talán Zimbardo dr. mondott kemény, erős, diagnosztikus érvényű mondatokat a középosztály által nevelt vagy tenyésztett fiatalemberekről. Elpuhult, nyámnyila (vö. Madagaszkár) nemzedék, anyámasszony katonái, akik számára legnagyobb kérdés, hogy a nagybötűs életben ki…

Tovább

Vida Gábor: Népviselet és kánkán

Azopan-novella

Sokan emlékeznek még arra, mikor a hetvenes-nyolcvanas években (mi) iskolás fiúk kínai fehér alsónadrágban, amelynek a sliccét bevarrták, és a combrészére vitézkötést hímeztek, legényes táncokat gyakorlottunk az akkori fényes gumicsizmában – az nem kínai volt. Népi tánc a Megéneklünk Románia…

Tovább

Vida Gábor: Kutyabőr

Hozzászólás Milbacher Róbert A kulturális migránsokról c. írásához

 [Milbacher Róbert A kulturális migránsokról című írása az Élet és Irodalom 2020. május 22-ikei számában jelent meg] A probléma ősi, a hadseregben úgy nevezik: újonc. Kívülről jött, nem ért semmit, egyszerű és brutális technikával vésik belé az alapokat, sose felejtse el. A hadsereg szigorúan…

Tovább

Vida Gábor: Szántás meg bio

Azopan-novella

A kép 1962-ben készült. Abban az évben jelentette a Román Kommunista Párt, hogy befejeződött a kollektivizálás. Hatalmas ünnep volt Bukarestben, tízezernél több paraszt vett részt, gondolom, örültek, hogy már vége van, túlélték, vagy már szabadultak. Hogy mi vár még rájuk, azt nem tudták, mi már…

Tovább

Vida Gábor: Barbie

A Hogyan győzi le Barbie a világválságot c. Havi Dráma-előadás kapcsán

Nem is olyan régen, a falvakban, ahol a felmenőim éltek, az eladó lányokat a ruhájuk és a viselkedésük alapján messziről meg lehetett ismerni. Ők is tudták, mindenki tudta: ahhoz, hogy jó férjet találjanak, bizonyos feltételeknek meg kell felelniük. Volt erre társadalmi konszenzus, jelrendszer,…

Tovább