A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog


Vida Gábor: Március 15.

2021. március 15. - 1...1

Gyerekkorom óta viszolygok az állami ünnepektől, megvan erre minden okom. Amióta csak eszmélni kezdtem, azt látom, hogy az Állam egy gondatlan rossz gazda. Nem az Állam gazdái és haszonélvezői rosszak, mert közöttük is van tisztességes. Az sem igazán érdekel, hogy mire költik a köz pénzét. Nekem…

Tovább

Vida Gábor: Kölök

Nálunk a 19. és a 20. században viszonylag bő terük volt a különcöknek. Nálunk ez Marosvásárhelyen van. Aki Petelei István és Molter Károly írásait olvassa, tudja, hogy miről beszélek. Aki nem tudja, annak elmondom, hogy Vásárhelyen mindig volt egészen sok ember, aki nem illeszkedett a rendszerbe.…

Tovább

Vida Gábor: Disznóság

Azopan

Azt hiszem, akkor is tilos volt a parkban disznót vágni, amikor ezt a képet 1978-ban Erdélyi Laló készítette. Én a 21. században is láttam ilyet, igaz, diszkréten csinálták, csak hát felfordulással jár, nehéz eltitkolni. Azon is jókat derültünk, amikor a román egyházfő egyházi ünnepnek nyilvánította…

Tovább

Vida Gábor: Vadon és irodalom

Centauri és Vida Gábor beszélgetése

2020. október 20-án a Bernády-házban Vadon és Irodalom címmel egy beszélgetés lett volna Centaurival. A járványügyi helyzet miatt ezt nem tudtuk megtartani. Helyette készült ez az összeállítás. Vannak írók, akik csak írnak, őket mindig irigyeltem, meg azokat is, akik mindig olvasnak. Egy jó…

Tovább

Vida Gábor: Valahol Erdélyben...

Azopan

Az a gyanúm, hogy öregszem. Nem is olyan régen háborogtam, hogy a Duna Televízió megszokott erdélyi képsorában az egy lovas szekér afféle vágókép lett a 90-es években, az erdélyi szegénység szimbóluma, amelyhez megfelelő zenét is adtak, főleg mezőségi lassút. Nem minden ok nélkül volt ez így, és…

Tovább

Vida Gábor: Graffiti

Az első nagyvárosi graffitit minden bizonnyal Budapesten láttam, legalább is akkor figyeltem fel a jelenségre, hogy a házak falát, hidak lábát, vasúti kocsik oldalát valakik művészi ambícióik számára felületnek használják, többnyire értelmezhetetlen ábrákat festenek, de olykor valódi műalkotások is…

Tovább

Vida Gábor: Az olvasóról

Bogdán László (1948-2020)

Minden bölcsészhallgató tudja már, hogy nem lehet mindent elolvasni, de vannak olyan olvasók, akik nem veszik komolyan a mindentudó bölcsészeket, mert valóban nem lehet mindent elolvasni, de azért érdemes. Az elmúlt ezer esztendőben Erdélyben a könyv általában probléma volt, ahogy ma is az – drága…

Tovább

Vida Gábor: Katedrálisok kora

Egész korszak volt, amikor az emberek katedrálisok építésével foglalkoztak, a műszaki és a gazdasági lehetőségeik a maiakhoz képest eltörpültek, az elszánásuk, a tudásuk és a fantáziájuk irigylésre méltó azóta is. A középkor, ahogy lekezelően mondani szoktuk. Párizs, Strasbourg, Nantes, Köln, Bécs…

Tovább

Hogyan repülünk járvány idején?

Imre Eszter és Vida Gábor kétkezese

Vida Gábor: Hazafelé olcsó Nem szeretek repülni, de a turbulenciáktól már nem félek. Leszállás előtt adnak mindenkinek egy űrlapot, kedvenc légitársaságunk kitesz magáért. Nem tudom, beszámították-e a jegy árába. Ki kell majd tölteni a romániai járványügyi hatóság számára, minden fontos adat benne…

Tovább

Vida Gábor: Katona és férfi

Azopan-novella

Panasz van a férfiakra. Legutóbb talán Zimbardo dr. mondott kemény, erős, diagnosztikus érvényű mondatokat a középosztály által nevelt vagy tenyésztett fiatalemberekről. Elpuhult, nyámnyila (vö. Madagaszkár) nemzedék, anyámasszony katonái, akik számára legnagyobb kérdés, hogy a nagybötűs életben ki…

Tovább
süti beállítások módosítása