Mióta beszereltük a légkondit az egyik szobába, elviselhető a tikkasztó hőség a budapesti nyárban. Ha a kinti hőmérséklet eléri a +43 Celsius fokot, mindig eszembe jut Bukarest, a bukaresti +43 fok a Crângași negyedben, a betonrengetegben.

Azon a tikkasztó júniusi napon, amikor a marosvásárhelyi sürgősségi kórház egyik félreeső, sötét zugában az orvos halkan, szinte suttogva tudatta nagyapámmal, hogy mindkét tüdején dió méretű daganatot találtak, és a véres köpések mostantól csak gyarapodni fognak, majd némi erőltetett, de kétségkívül…

Panasz van a férfiakra. Legutóbb talán Zimbardo dr. mondott kemény, erős, diagnosztikus érvényű mondatokat a középosztály által nevelt vagy tenyésztett fiatalemberekről. Elpuhult, nyámnyila (vö. Madagaszkár) nemzedék, anyámasszony katonái, akik számára legnagyobb kérdés, hogy a nagybötűs életben ki…

Hat-hét éves korom körül, amikor megkérdezték, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”, mindig azt feleltem: kötéltáncos, vagy zongorista. Ezen a válaszon apám szórakozott a leginkább, és mindig kíváncsi volt, honnan ez a kettő, miért, és kérte, hogy próbáljam meg elmagyarázni. Nem igazán tudtam, ma sem…

A maxi taxi nem húz be a megállóba, a sofőr mondja nekem, valahogy szálljak le, ő nem kapcsolja ki a motort, mert akkor lehet, nem indul el többé. Rám kacsint, kezembe nyomja a fecnit, 15 lejt kér, adok húszat, nem kérem a visszajárót, alig várom, hogy leszálljak, megfulladok. Végig álltam a maxi…

Sokan emlékeznek még arra, mikor a hetvenes-nyolcvanas években (mi) iskolás fiúk kínai fehér alsónadrágban, amelynek a sliccét bevarrták, és a combrészére vitézkötést hímeztek, legényes táncokat gyakorlottunk az akkori fényes gumicsizmában – az nem kínai volt. Népi tánc a Megéneklünk Románia…

A kép 1962-ben készült. Abban az évben jelentette a Román Kommunista Párt, hogy befejeződött a kollektivizálás. Hatalmas ünnep volt Bukarestben, tízezernél több paraszt vett részt, gondolom, örültek, hogy már vége van, túlélték, vagy már szabadultak. Hogy mi vár még rájuk, azt nem tudták, mi már…

Tizenöt-tizenhat éves koromban neveztem el Gyergyót a fantomvárosnak, és ráragadt, magamban azóta is annak nevezem. Mondjuk ma már az is, mert egy ideje csak a halottaim laknak ott. Emberek a föld alatt, kiürült lakások a feledésben. Gyermekkoromban mindig az volt az érzésem, hogy Gyergyóban…

A karantén óta a kis Kovács vásárolt be neki. Felírta, mit kell vennie, a fiú pedig megvette. Százszor bizonygatta, hogy lista nélkül is elboldogulna, és ő el is hitte, mégsem tudott lemondani az írás öröméről. Mindig szépen írt, annak idején a tanító néni is megdicsérte. A kis Kovács barna fejű,…

Kívülről az ember nem is tudja. Kívülről minden egész más. Nem szoktam én ebbe az udvarba jókedvemből jönni. Lehet már száz éve, hogy senki. Tudunk arról, hogy Bernády György szívesen ült volna itt? Talán amikor elkészült, és minden jó volt (még). Azóta nem. Azóta ez egy afunkcionális udvar.