A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Renczés Viktória: Útmutató egy filmhez (stopposoknak)

Dorian Boguţă A nyom c. filmjéről

2020. november 20. - 1...1

Ülj be egy filmre!
A nyom (Urma) című film a kisinyovi születésű színész-rendező, Dorian Boguţă alkotása. Több filmben is szerepelt, emellett évekig volt tagja egy színházi társulatnak. Filmrendezőként 2009-ben debütált, számos díjat és elismerést szerezett alkotásaival. A nyom egyike nagyjátékfilmes szárnybontogatásainak. 

De milyen filmre?
A film Bukarestben játszódik. A történet Anton, a híres zongorista eltűnése köré szerveződik. Főszereplőnk és testvére Ana, szüleik halála után egymásra utalva nőnek fel. Kapcsolatuk nagyon szoros, talán már túlságosan is. Ez szemet szúr Ana férjének, aki egyben Anton orvosa. A zongorista túlságosan beleszól a házaspár életébe és görcsösen szeretné, hogy testvére teherbe essen. Az ügyet vizsgáló nyomozó és társa lassan tárják fel Anton múltját és fokozatosan derítenek fényt kapcsolataira.

urma1.jpg

Döbbenj rá, hogy nem feliratozzák a filmet!
És te nem értesz románul… (halk összezuhanás)  


Keress valakit, aki hajlandó fordítani neked! (és ügyelj arra, hogy a többi tisztelt filmnéző ezért ne akarjon szemmel „simogatni”)
A film műfaját tekintve krimi, legalábbis ez áll az ismertetőben. A műfaj összes alapkövetelménye megtalálható benne: áldozat, elkövető, idős nyomozó és fiatal társa. De a végeredmény, valahogy mégsem krimi. Simán becsaphatja a gyanútlanabb nézőt (pláne aki „nem érteni nyelve a film”- ez egy ilyen oroszos akcentus volt fejemben), ahogy már-már komótosan festi le a nyomozás kezdetét, aztán múltbéli események snittjei furakodnak a lineárisan futó történetbe. Ami a cselekményt illeti, fogalmazzunk úgy, hogy nem adja magát könnyen. „Krimiségét” akkor veszíti el a film, amikor a lassan felszínre törő, Anton rejtélyes eltűnését övező titkok teljesen háttérbe szorítják magát a nyomozást. Ahogy tisztul a kép a fejünkben és haladunk a végkifejlet felé, az addig egysíkúnak hitt karakterekhez való minimális érzelmi kötődésünk teljesen átértékelődik, és a film mondanivalója nagyon megosztó, szubjektív élménnyé válik.


Szedd össze magad, és nézd tovább!
A történetvezetésre nem lehet panasz. Komolyan. Ez az a cselekmény, mely hallatán Szophoklész egész karrierjét szégyellni kezdi. Határtalan testvéri szeretet, titkos üzelmek, sok apró mellékcselekmény. Bár a végén teljesen összeáll a történet, mégis hagy némi zűrzavart a fejekben. Persze az sem segít, hogy a rendezőnek sikerült két egymásra borzasztóan hasonlító színészt castingolnia (Dragos Bucur és Marin Grigore). Nem tudom ebben mennyi szándékosság volt, viszont annyira lekötött, hogy éppen melyik színészt látom, hogy nem tudom koncentrálni az adott jelentre.Az a tény, hogy a rendező maga is színész, evidenssé válik. Színházi múltja világosan látszik a jelenetek struktúrájából. Sokszor csak kamera elé állított jelenet kompozíciókat látunk, finom és realista kulcsban. Ez a kettő együtt a jelenetdinamika rovására megy.


Menj haza, sírj egyet, írj róla, és tanulj nyelveket!
Nem tudom, mennyire hiteles, ha én ajánlom ezt a filmet, aki csak közvetve értette a dialógusokat és néha a homályos történetet, és nem igazán volt nyomon, szóval most kikapcsolom a fülem és a képre összpontosítok. Ha akciódús, képpel és történésekkel teli filmet akarsz látni, akkor nem ez lesz a kedvenced. (Most visszakapcsolom a fülem.) Ha elgondolkodtató filmre vágysz a határtalan emberi szeretetről, akkor gyere, nézd meg, és imádkozz, hogy ne mellém ülj!

A nyom (román játékfilm, 105 perc, 2020)

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8316291938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása