Teljesen elfeledkeztem a Zsebre szabott könyvvásárról, a kollégáim juttatták eszembe, s akkor már el is sétáltunk a Bernády Ház udvarára. Tébláboltunk a standok között, és ahogy antikváriumokban is történik, meg egyáltalán minden olyan helyen, ahol sok ugyanolyan műfajú dolog van felhalmozva, türelmes kutakodás után megtaláltam a nekem való kötetet: Földényi F. László A melankólia dicsérete című esszéjét féláron. Ezzel aztán elégedetten távoztam is, jó ötletnek minősítve a Mentor Könyvek Kiadó és a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány rendezvényét.

Azt viszont nem felejtettem el, hogy Sánta Csabának bronzkisplasztika-kiállítása nyílt múlt csütörtökön, csak a Látó-tábor annyira feltöltött, hogy nem tudtam elmenni az eseményre. Hát most benéztem, ha már ott voltam. Apró, szimbolikus alkotások ezek; Sánta szinte ötvösfinomságú művei jeleznek valamit, madarakat, egy királyi párt, valamit, amiről nem is találnánk ki feltétlenül, hogy az, vagy nem azt látnánk bele, ha a szobrász nem irányítaná a látásunkat. Egy „stúdiókiállítás” képei ezek, melyek valóságos bronzbélyeggyűjteményt alkotnak.

Kettőt egy csapásra – fordíthatnám ki a mesebeli szabó történetét. Maszkban és elővigyázatosan megnéztem két rendezvényt, aztán hazajöttem óvakodni.

(Fotó: sepsiszentgyorgy.info)