A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Láng Zsolt: SzínházLátó 2020

Lapajánló

2020. július 29. - 1...1

Legközelebb csak ezer év múlva lesz hasonló, egészen pontosan ezertíz múlva, 3030-ban. A 3 is prímszám, de olyan prím, mint a 2 nincs több, ugyanis ez az egyetlen páros prím. Szóval, rögtön adva van egy egyedülállóan érdekes évszám.  

Ezt az évet nemcsak a Látó fogja fenntartani az emlékezetben. Ellenben, az az esemény, ami miatt az emberiség hosszú időig emlékezni fog erre az évre (a Nagy Járvány, áttételesen: a BETEGSÉG) az egész számon végighúzódik, a szám mindegyik szövegében (konkrétan vagy áttételesen) szóba kerül. Anélkül, hogy ez szerkesztői tematika lett volna.

Van az a játék, hogy tíz szóban kell elmesélni: miről szól? Megpróbálom…

alchetron.jpeg


Papp András: Szoboszlói szuvenír. Nyomozás Ady Endre titkos szerelme, Kíváncsi kisasszony után. A lelkibeteg költő és az élete végéig hűséges lány kendőzetlenül őszinte feltárulkozása, tűpontos, már-már kegyetlen megállapításai. „Mindent tud, vagy csak játszik?”

Patak Márta: Koktélruhában. Egy házaspár mindkét tagja halálosan beteg, az egyikük titkolja, a másikuk az alkoholba menekül, és folyton vetélkednek egymással, ki a betegebb: „Én szívtam többet, nem te.” Plusz van egy terápiás csoport, a protestáns gályarabok történetét jelenítik meg, és vannak a rétegek, amelyek történelmi tablóként ülepednek egymásra (akár egy Anselm Kiefer festményen).    

Ayhan Gökhan: Teiresziaszkabin. „Van az a pillanat, amikor az ember nem bírja tartóztatni magát.” De vajon mikor jön el, és mik lesznek a következményei? Itt is egy terápiás csoport áll a középpontban, a színház a terápia része. Ariane Mnouchkine is eszünkbe juthat, de leginkább Ayhan korábbi darabjainak tematikája -- ő ugyanis évek óta rendszeres szerzőnk, a tavalyi Jackovics-díj jutalmazottja.

Patrice Pavis: Kórházi látogatás. Fordította Patkó Éva. Lehet-e sütit enni a vizsgálatok után?  „Nem számít, még a kórházban vagyunk.” Igen, ott játszódik a darab, amely szintén nyomozás, ezúttal konkrétan a betegség után. Ez a szám legnagyobb meglepetése, szürpróz drámában. A teoretikusként világszerte ismert tudós, a mind a dramatikusok, mind a posztdramatikusok által bibliaként tisztelt Színházi szótár szerzőjének ebben a számban van egy másik meglepetése is: a Névjegy, a dupla haiku!

Nils-Aslak Valkeapää: Dereshajú és az álomlátó. Fordította Domokos Johanna és Őri Eszter. A jojkálás számiul jajgatást jelent. A számik mégsem nyelvrokonaink, bár ott élnek, ahol a finnek, Skandináviában. Lappoknak is mondják őket, de ők ezt a nevet nem szeretik. Náluk ez számít cigányozásnak, bozgorozásnak stb. Jojkálás, erről szól, és egyben ez maga a darab is: hogyan tudjuk eloldozni magunkat a sorscsapások béklyóitól. Ilyen a világ, „éjszaka és nappal // öröm és fájdalom”, hol kéj, hol kín, hol örömünkben, hol bánatunkban jajolunk.

Thomas Perle: Kárpátfoltok. Fordította Láng Orsolya. „Állandóan ez a félelem.” Itt legalábbis a Kárpátmedencében. Holott mint valami kondérban már rég egybefőtt itt mindenki, magyar és román és szász és cipszer és sváb és zsidó és ruszin és a többi. A civakodásnak sosincs vége, hol ez döngeti büszkén a mellét, hol annak verik be a pofáját, hol ez akar vért inni, hol azt küldik a vágóhídra. Ha nem volna olyan gyönyörű a táj, úgy éreznénk itt magunkat, mint egy poros, tyúkszaros baromfiudvarban.

(Fotó: Patrice Pavis. Forrás: Alchetron.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8516082226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása