A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Gáspárik Attila: Marosi Ildikó

2020. július 23. - 1...1

Az ismeretségünket egy kőtábla is megpecsételte.  Igen, a barátságunknak kőtáblája áll Marosvásárhelyen. A nyolcvanas években történt. A Cornișa-negyedben laktam, és naponta jártam a főtér felé, hol az egyetemre, hol a színházba, többnyire gyalog. Minden alkalommal elmentem egy ház előtt, amelyiken volt egy fekete tábla, Petelei István nevével. Annyit jártam el a tábla előtt, hogy gondoltam, elolvasok tőle valamit. Nem bántam meg. Olvasható még ma is. Igaz, Petelei jelleme nagyon elüt az általános marosvásárhelyitől. Bedőházi János írja róla: „Örült más ember sikereinek, senki iránt haragját nem láttam, rosszat mondani valakiről sohasem hallottam. Nyílt, egyenes, becsületes, tisztességes ember volt. Szerette a szépet, űzte a szépnek kultuszát."

a.jpg

1986 lehetett, amikor a házat elkezdték felújítani. A táblát is körbe vésték. Akkoriban, szintén egy felújítás alkalmával, tűnt el Nagyváradon egy márványtábla, ami az első Körös parti színházi előadásra emlékeztetett. Megvillant bennem, hogy a tábla Marosvásárhelyen is el fog tűnni. Aznap nem mentem az egyetemre. Egyenesen bementem az Új Élet szerkesztőségébe. Tudtam, hol van, bár sosem jártam ott addig. Két hölgy ült, két fotelben.  Mivel nagyanyám hűséges előfizetője volt a lapnak, egyből felismertem Marosi Ildikót és Szépréti Lillát. Mondom nekik, hogy szerintem egy tábla el fog tűnni. Nem mondhatom, hogy hatalmas bizalommal néztek rám. De ki maga? Mondtam, hogy színészhallgató vagyok, és a tábla már körbe van vésve, jó lenne tenni valamit. De miért jött hozzánk? Hát hova mehettem volna? A bizalmi viszony nem akart kialakulni. Elmentem. A ház elkészült, a táblának szépen bevakolt helye maradt a ház oldalán. Eltűnt. Maradtam a bosszankodással. Aztán dőlt a rendszer. A Ceaușescu- korszak helyét átvette a káosz. Mindenki ment, zizegett, váltotta a világot. A nagy felfordulás napjaiban valahogy elkerültem az  Erdélyi Figyelővé átnevezett Új Élet szerkesztőségébe. Az egyik szobában a falnál volt egy fekete  márványtábla. Az mi? – kérdeztem önkéntelenül. Marosi Ildikó elmesélte a történetet. Pár éve berontott ide egy suhanc, hogy le fogják venni a táblát a falról. Nem értettük, de Lillával elmentünk megnézni. Szóltunk Imreh Ernőnek, hogy tenni kéne valamit. Ernő megkereste a Lakásgazdálkodási Vállalat igazgatóját, Darabán Ottót és két üveg borért elhozták ide a táblát, az ital az építőmesternek kellett… Újfent bemutatkoztam. Ildikó elnézést kért a bizalmatlanságért. Elröhögtük a történetet, majd a bizalmába fogadott. A tábla ma újra a ház falán van. Marosi Ildikó pár napja, ahogy élt, szerényen, 88 évesen, távozott. Jó ember volt.  Bármikor elakadtam a közelmúlt bozótos útjain, segített. Két lábon járó lexikon volt. Színházrendezőnek készült, mert bevallása szerint az ötvenes években származása miatt csak arra az egyetemre vették volna fel. Újságíró és közíró lett. Több mint húsz kötetet írt, szerkesztett irodalomról, színházról. A közelmúlt megértése nehezen képzelhető el a művei nélkül. A jövőben valószínűleg értékelni fogják hatalmas munkásságát. Most az úgynevezett vezető romániai magyar lapok a halálát hírértékre sem méltatták. Igaz, ez már a mai újságban írókról szól. Nyugodjon békében. Könyvei forogjanak és a Petelei írásai is…

image.png

Apropó Petelei, aki a mai irodalmi tankönyvekben lábjegyzetként sem szerepel. Tudja, kedves utókor, hogy az író szovátai villáját a romániai magyar írókra hagyta, hogy ott nyaralhassanak…: "Petelei István emléktáblát kap, de az íróktól elveszik a Petelei házat. Petelei István, a végre teljes elismeréshez jutott erdélyi iró, Marosvásárhelyt emléktáblát kapott, de ugyanakkor az Erdélyi Irodalmi Társaság elhatározta, hogy eladja Petelei István szovátai házát, amelyet az örökül hagyó iró az erdélyi magyar irók és újságirók nyaralási céljaira szánt. Én nem ismerem Petelei szovátai házát, abban soha nem élveztem a nyár frissítő hevét s azt sem tudom, hogy miért akarja eladni azt a jelenlegi tulajdonos, az Erdélyi Irodalmi Társaság? De bátorkodom megkérdezni, miért kell eladni azt a nemes céllal ránk hagyományozott házat? Olyan gazdagok vagyunk mi erdélyi írók, hogy nem fér ránk ez a kis nyári azilum?” (Erdélyi Szemle, 1928.09.01.)

Marosi Ildikó

A marosvásárhelyi főépítész Farkas József lánya. Édesapja tervezi Marosvásárhelyen többek között a Hangya épületet (jelenleg a Népújság mellett sok más lap szerkesztősége). A háború után a dúló elitcsere miatt a Kolozsvári Művészeti Egyetemre felvételizik, rendezői szakra. Saját bevallása szerint jó kapcsolatokat ápol a családja Szabó Lajossal, az intézmény tanulmányi igazgatójával és ez garancia a társadalmi “purifikálás” megúszására. Egyetem után a Bukarestben megjelenő Művelődés rovatvezetője. 1962-től a Sütő András vezette Új Élet színházi rovatának vezetője. Főleg színházi és irodalmi kérdésekkel foglalkozik. Megszámlálhatatlan interjút készít színészekkel, rendezőkkel, írókkal, képzőművészekkel. Anyagait az őszinte érdeklődés és az alapos felkészültség jellemzi. Ma újra olvasva beszélgetéseit elképesztő, hogy ezek egy diktatúrában készültek. Ebben az időben közeli munkakapcsolatban áll Erdélyi Lajossal, Kemény Jánossal, Sütő Andrással. A múlt század hetvenes éveiben megtalálja Balázs Ferenc eltűntnek hit meséit; könyv alakjában publikálja. Szerkeszti és kiadja a Kemény Zsigmond társaság, a Helikon, az Erdélyi Szépmíves Céh  levelezését. 1975-től A Hét szerkesztője. Emlékkönyvet szerkeszt Tessitori Nóra emlékére 1986-ban. Ez a kötet mindmáig az egyetlen könyv, amely az erdélyi expresszionista színházi előadásmóddal foglalkozik. A rendszerváltás után, immáron szabadúszóként közel húsz könyvet ír, szerkeszt, többek között Bánffy Miklósról, Harag Györgyről, Molter Károlyról, Teleki Mihályról, Nyírő Józsefről. Munkáit az alázat, a tudományos alaposság jellemezte. Elismerése: Magyar Érdemrend tiszti keresztje (2016)

(Fotó: A Marosi család. Marosi Péter, Marosi Ildikó, Marosi Krisztina, Marosi Barna. A képet Bach Lóránd készítette 1978-ban, köszönet Szőcs Edgárnak és az Azopan Fotóarchívumnak.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr6316044344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása