A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Ozsváth Zsuzsa: Egy sima, egy fordított

Jegyzet

2020. május 06. - 1...1

 

Felébredek, tisztességes reggelt mutat az óra. Ma is, mint mindig, fél kilenc körül vagyunk, bár az első reggeli megébredés háromnegyed nyolckor van, ami után visszaalszok, és következőleg már a tisztességes következik. Belső idő szerint történik mindez, van, hogy percre pontosan, óra harmincöt vagy negyvennyolc perckor, és ilyenkor álmélkodva csipázom a szemem, bár az igazság az, hogy amúgy is pontos embernek számítok; ha találkozóra kerülne sor, mindig időben érkezek, leggyakrabban pár perccel korábban, elenyésző esetben öt perc késés, de akkor meg sűrű elnézések közepette. Szóval időben kelek fel, mintha lenne bármi is, amire készülni kell, amire elkészülni kell, vagy mintha lemaradnék valamiről, vagy elfecsérelném az értékes reggeli órákat.

A kávé ágyba jön, vagy én megyek érte.

kep2.jpg

Szugerálom a macskát, hogy látogasson már meg, doromboljon a nyakamba, és vérig vagyok sértve, amikor egyszerűen észre sem vesz, mert halaszthatatlan dolga van, például a galambok bűvölése, vagy séta a konyhából a közbülső szobán át a belső szobába, majd vissza. Ilyen világot élünk!

Pár héttel ezelőtt abban a hitben éltem, hogy hamarosan felvesznek egy munkahelyre itt, Budapesten, vagyis minden jel erre mutatott, aztán betört a járvány, és szétzúzta az elképzeléseimet. Ezzel nem vagyok egyedül, nincs ebben semmi különleges. Sőt, vannak, akik sokkal rosszabbul jártak. Kitüntetett időszak ez a kollektív panaszkodásra, kesergésre, depresszióra. Ebben a magyar ember, kiváltképp az anyaországi csillagos tízesre vizsgázik – akkor is, amikor szabadon és lelkiismeret-furdalás nélkül lehet lófrálni, és fizetés is érkezik a számlára. Szóval mondom, nincs ebben semmi különleges, de azért inkább ott egye meg a fene.

kep5.jpg

Viszont a józan eszem és a humorérzékem nem adom, az az enyém, mint a beépített óra, valamint alkatilag képtelen vagyok huzamosabb ideig túl mélyen lenni, illetve eléggé lefáradok benne ahhoz, hogy ne bírjam tovább cérnával a szomorkodást, és olyankor katapultálok is, magyarán összeszedem magam. Tisztelem az élet ciklikusságát. Ebben lehet bízni, hogy a szar egyszer kiszárad, és már nem bűzlik többé, mint ahogy a kellemest is felválthatja a kellemetlen – ám erre fel lehet készülni, mivel sejthető az eljövetel. És ez így váltakozik, egy sima, egy fordított, egy sima, egy fordított stb. Hát, Zsuzsika, milyen okos lány vagy te, most meg is veregetem a vállam.

A fák hiányoznak, a virágok, a domb, a kert. Az, hogy amikor hazalátogatok Váradra, és kimegyek a szüleimmel elhunyt nagytatám házához, elinduljak a szántóföldön lefele, egészen a bozótos, akácos árokpartra, megálljak, és hallgassam a csendet, ami nem is csend, hanem a szél nyomon követhető útja, a madarak fültépő csicsergése, és ha elég sokáig állok mozdulatlanul, pártíz méterre tetten érhetek pár gyanútlan őzet, ahogy megáll körülöttük az idő; sőt: ha eléggé figyelek, a messzeségben előtűnik egy róka vöröse. A róka vörösén kicsivel túl pedig a Körös folyó kanyarog.

kep1.jpg

Ez a tér, a szántóföld barázdái, a fák piruló cseresznyéje, a tulipánok, a nárciszok, és a ház körüli macskák a gyerekkorom díszletei – csak ez nem egy színpadra alkalmazott történet, hanem az élet maga. És nyaranként a Nyugati-szigethegység magasságos hegyei. Különös, hogy honvágyam sosem a szülővárosom, hanem a hegyek iránt ébred. De olyankor szó bennszakad, hang fennakad. Az ismerős völgyek, a hatalmas fenyőerdők, a gazdag, csúszós fűcsomók a fenyőhatáron fennebb, a legelésző tehenek, a kolompok irányjelzője, a tiszta levegő, az esztenák, a barlangok, hasadékok, vízesések, turistajelzések, rég megfőtt levesek szabadtűzön régi cimborák. Nem sorolom tovább, még nem tudom úgy leírni, ahogy érzem. De amíg nem lehet menni, van mire emlékezni, és ez jó.

Megelőzvén az érzelgősséget, befejezem ezt a szöveget. És reménykedek, hogy a macska már emberszámba vesz.

[Ozsváth Zsuzsa szövegei a Látóban]

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr9015663492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása