A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Láng Zsolt: A. balassis bajuszt növeszt

Napló 1990-ből, némi kiegészítéssel

2020. április 22. - 1...1

Reggeltől estig bent vagyunk a szerkiben, enni is alig eszünk, A. még uzsonnát sem hoz magával, az enyémből is alig fal. Béla Bukarestben politizál, Gyurka Pesten, más nemigen jár be. Zavartalanul kishercegezhetünk. Leghátul, az egyablakos szobában van a gép, mögöttünk a behemót fénymásoló, balra egy vasszekrény. A képernyőt felpakoltuk egy stósz Látóra, hogy jobban lássuk. A. még azt is megállja, hogy rágyújtson, annyira koncentrál. Pár napja ránk nyitott egy bizonyos Demeter, én nem ismertem, A. szerint annak idején ő volt Hajdu Győző bizalmi embere, ő szállította neki a Kentet és az óvszert. Alaposan körülnézett, járt a szeme ide-oda. Kérdezte, nőket szoktunk-e felhozni, aztán látva értetlenkedésünket, röhögve kitört, tán csak nem egymással csináljuk. Nem nevettünk, mire arca elfeketedett, mint az odakozmált rántás.

A kisherceges játékot a számítógéppel együtt kaptuk. Perzsia hercege a címe, vagyis Prince of Persia, két hónapja ezt játsszuk, és ma délután végre sikerült a végére jutni. Eufória. Csak ültünk szótlanul perceken át.

Miután a végére jutottunk, rájöttünk, hogy a játékban elért szintet el lehet menteni, vagyis nem kell mindig elölről kezdeni. Ezt nem tudtuk, úgyhogy minden alkalommal a legelejéről indultunk. Az első szintről kb. egy hét után tudtunk feljebb jutni. Én voltam a rohanás, A. meg a kardozás. Iskolás korában vívni járt Csiplerékhez. Ha felbukkant egy kivont kardú őr, átadtam neki a klaviatúrát, ő meg nagyokat szusszantva csapkodta a billentyűket. Nagyon jó a ritmusérzéke, sokra fogja vinni. Kovács Ildikó mondta nekem: a siker titka a jó ritmusérzék. A lendület persze olykor túlméretezett volt. Egyszer az egyik billentyű kirepült a helyéről, azt hittük, kész, vége, mehetünk haza, de sikerült visszapattintanunk. A. e két hónap alatt egészen balassisra vette a fazont, bajuszt növesztett, a haját is középen választja el. Állítólag Balassi rosszul vívott, viszont ismert egy csomó alpári trükköt, amivel meg tudta lepni ellenfelét. A. soha nem trükközik.  

Jordan Mechner: Prince of Persia. Az érzelmek mélységes logikájával megalkotott világ. Mintha egy új nyelv szólalna meg. Ha a veled szembenálló nem legyőzhető, akkor el kell tenned a kardot. Ő is elteszi. A hercegkisasszony kiszabadítása csak akkor sikerülhet neked, ha ő egy készséges kis egeret küld a segítségedre. A gonosz vezírt úgy győzheted le, ha elegendőt ittál az élet vizének rejtett forrásából. Stb. Eddig semmi különös. Csakhogy jön a vége, az utolsó, tizenharmadik szint. Az őrült száguldás, amit csak akkor tudsz megúszni, ha igazán őrült vagy. Nem idegileg őrült, hanem poétikailag. Térben őrült. Ha a fejed búbjáig beleéled magad abba a helyzetbe, amiben vagy. A szenvedélyed létrehozza a valóságodat, vagyis kinyitja a börtönöd kapuját.

 Alapmű. Fogok írni egy regényt, Perényi szabadulása lesz a címe, és a Prince of Persia filozófiájára épül majd. (Egyébként az első alapmű egyértelműen a Toldi, anyám hangján, mese helyett olvasta három-négyéves koromban. Aztán megtanultam olvasni én is. Fura, miből lett alapmű, és miért pont abból. Prévost: Manon Lescaut. A nagyapám ágya melletti könyvespolcról került elő, keveset értettem belőle, viszont megbabonázott a régi világ atmoszférája. Zola: Nana. Tucatnyi könyvből álló sorozat, szüleim vásárolták, Zola domborított bronzportréjával a lila vászonborítón, sorra olvastam valamennyit, de az összes közül a Nana maradt meg igazán. Istoria ilustrată a picturii. Benne ezer reprodukció. Hatodikos koromban kaptam jutalomkönyvként, meglepett, hogy a világ művészete egymástól jól elkülöníthető hullámokban terjed, akárcsak az elektromágnesesség. Akutagava Rjúnoszuké: Az éneklő borz. A Fuccsregény írásakor teljesen a bűvkörében tartott. Isten tenyerén ülünk, fiatal írók antológiája. Sakkpartneremtől, Sőni Pali bácsitól kaptam, nyelvem határai kitágultak. Joyce: Ulysses. Ja, még egy ennél is fontosabb alapmű: Mindenki háziorvosa, főképp az ivarszervekről szóló fejezet. Aragon: Az omnibusz utasai. Thomas Mann: Tonio Kröger. Tolsztoj: Ivan Iljics halála. Hatása alatt írtam a Kovács Emma születését. Handke: Az ismétlés. Alain-Fournier: Le Grand Meaulnes. Visky Andrással francia levelezőszakra készültünk, egész nyáron francia regényeket olvastunk, és a Mauger-ből nyelvtanoztunk. Aztán az András letartóztatása elmosta a felvételinket. Apor Péter: Metamorphosis Transilvaniae. Ezt később a rádióba is beolvastam, nem volt könnyű. Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta. Viskytől kaptam kölcsön, és mivel vissza kellett adnom, rengetegszer elolvastam, szinte kívülről tudtam az egészet. Utóbb németül is megtanultam az első fejezetét, Zsuzsanna Gahse fordításában. Lois Lovry: The Giver. Krasznahorkai László: Az urgai fogoly. Mircea Cărtărescu: Orbitor. Aripa stîngă. A tűz és a víz állataiban a főhős a radóci állomáson megvásárolja a könyvet, talizmán-olvasmánya lesz. Virginia Woolf: Mrs. Dalloway. Michael Cunningham The Hours című regényével olvastam párhuzamosan, A szomszéd nő novelláinak idején volt ez. Brillat-Savarin: Az ízlés fiziológiája. Bruno Schulz: Fahajas boltok. Tandori Dezső: Sár és vér és játék. Heidegger: Lét és idő. W.G. Sebald: Austerlitz. Stb. Alapmű az 1989-es romániai forradalom is. Berlin városa. A svájci vasút. A Yosemite Nemzeti Park. Stb.)

Most pár napig egész biztosan nem megyünk be a szerkibe. Valahogy minden kevés volna. Aztán majd meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr7015630530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.