A Látó szépirodalmi folyóirat és a Látó-blog szerkesztői kedvenc verseiket ajánlják - egy-egy személyes tárgy kíséretében. Asszociáció, játék, versolvasás. Magyar Költészet Napja, 2020 - mi így ünnepelünk.
VIDA GÁBOR: "Aki ült velem tábortűznél, tudja, hogy ezt a pár verssort mindig elmondom. Kint az éjszakában nem is kell semmilyen irodalmi felvezetés hozzá. Nem tudok jól verset mondani, de ott könnyebb, mint másutt. Kint mindig minden könnyebb. A tollat akkor vásárolták, amikor első osztályba mentem. Ennek a bordó színű párjával írtam mindent még az egyetemen is. Idővel egy ilyen tollnak saját írásképe lesz, az ember kezéhez kopik a hegye, másnak karcol vagy ereszt. Most szeretnék ismét megtanulni tollal írni. Nehéz."
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
DEMÉNY PÉTER: "Kányádi Sándor fordításkötetéből, a Csipkebokor az alkonyatban címűből
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KOVÁCS ANDRÁS FERENC: "Vers: Babits Mihály Jónás imája. Tárgy: Édesapám több évtizedes, színházi és rendezői hamutartója."
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
IMRE ESZTER: "Életem egyik nagy hiányossága, hogy a kedvenc versem nincs meg itthon kötetben. Ám néha még felébred bennem a tizenhat éves, és olyankor verset másolok a naplómba. Ez történt 2018 nyarán is, amikor egy takarításról és egy álmatlanságról szóló bejegyzés közé bemásoltam Nádasdy Ádám Kő kövön című remekművét. A számomra kedves tárgy így pedig a napló maga, ami mindig, mindenhol velem van."
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
LÁNG ZSOLT: Kántor Péter Lucian Freud monológja a magára hagyott testről
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
CODĂU ANNAMÁRIA: "József Attila Riának hívom. Ezt a verset úgy olvasom, hogy talán a feje fölötti virágokból nem feltétlenül gyerekek lesznek, talán a takarítás és vacsorakínálás feladatát átvállalja olykor más is. Egy ritka villanás ideje alatt látjuk, amikor az észrevett és a még észrevétlen lehetőségek párhuzamos dimenziói között jár."
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
SZABÓ RÓBERT CSABA: "Jékely Zoltán A halász és a hal versében már az is tetszik, hogy ott, ahol gyermekéveimet töltöttem, nem horgászt, hanem halászt mondanak arra, aki halászbotjával a vízparton... szóval halászik. A horgászás sport és hobbi, a halászás valami transzcendens. Jékely verse pontosan erről szól. Gyönyörű tanulmány. A mellé illesztett tárgyak: egy régi, szovjet gyártmányú tekerő a vásárhelyi ócskapiacról és egy csukázó pergető bot, amit 30-ik születésnapomra kaptam a feleségemtől."
