Pillanatig sem kételkedem abban, hogy a hatóság jót akar (és az emberei mind). Olyan ez, mint amikor csatlakoztunk az előttünk szólóhoz. Csatlakozom, de. Nem, én nem szegtem meg a kijárási tilalmat, hiszen írtam egy papírt, hogy hova megyek és miért. És mentem. Láttam egy juhászt a tengernyi birkájával. Ő is ment. Ők is mentek. Kétlem, hogy volt papírja. Telefonja sem azért nem volt, mert nem telik rá, vagy nem akarja, de legeltetéshez nem nagyon kell. És lehetne még sorolni a gondokat ezzel az egésszel. Nem az a gond, hogy vonatkozzék-e mindenkire a tilalom, hát hogyne, egyenjog van, csakhát. Én most a rendőrök érdekében szólok.
Azt akarom elmondani, hogy fölösleges olyan helyzetbe hozni a rendőrt és a katonát, amelynek nem tud megfelelni. Például szokott lenni a nyáj mellett tíz vagy húsz kutya. A juhásznak nincs papírja, se telefonja, de van botja. A rendőrnek intézkednie kell. Ha nem intézkedik, ő követ el kihágást. Ha igen, akkor mi lesz? A rendőr is lehet értelmes, belátó, emberszabású. Lehet ezzel játszani. Azt is tudom, hogy nagyon sok kihágást elkövető juhásznak fogja álcázni magát, vagy birkának. Tehát: ha tudok arról, hogy a juhász (vagy az áljuhász,) papírok és telefon nélkül megy legeltetni a tengernyi birkájával (vagy a birka meg az álbirka viszi a juhászt), jelentsem fel őket? Hazafias tettet hajtok-e végre, vagy csak aljas vagyok? Mert ha történetesen a juhász (vagy az áljuhász) fertőzött és terjeszti, én meg tudom, de nem jelentem... Vagy jelentem, aztán hazajön, és fejbekólint. Akkor ő nem jár el helyesen, el fogja vinni a rendőr. Csakhát a fejem. És a birka?
Még egyszer. Ha feljelentem a papírok nélkül csángáló juhászt (vagy áljuhászt), hazafias cselekményt követek-é vajon el, most, ezekben a vészterhes időkben? És ha csak lelegelték a búzámat?
Arra is gondolok, hogy a sok szekus dossziénak egy jelentős része annakidején hazafias érzületből született.
Moralisták és történészek: ez itt kérdés...
