Első erkélyen idősebb férfiak. Cigaretta, egy-két mondat, talán jobban is értik, mit történik, láttak már ilyet sokszor.

Középső lakásból gyerek és nő néz kifelé. Lazaság egyfelől, kíváncsiság másfelől: ha ez olyasmi, ami mindenkit érdekel, nézzük csak meg mi is.

A harmadik ablak népesebb, a tekintetek nem ugyanoda irányulnak, talán hevesebbek, mozgalmasabbak.

Nézném a következőt, nincs, oda is képzelhetném, akár magamat is, ahogy kicsit szkeptikusan, csak félig odafordulva lesek ki. Mit látunk abból, ha figyelünk olyanokat, akik valami mást figyelnek? Távolodunk vagy közeledünk hozzájuk? Hát figyelmük tárgyához? Én mintha remélném, hogy így többet érthetek meg a viselkedésünkről, ami ezekben a napokban számomra inkább ijesztő, mert talán inkább a tudatalattiból táplálkozik erőteljesebben. Ez a fotó viszont felráz, valószínűleg azért, mert – mit tegyek – szeretem a világos gondolatmeneteket, megnyugtatnak a rendezett vonalak, az olyan vizuális struktúrák, amelyek látszólag szigorúak, és szétválasztják, izolálják egymástól alkotóelemeiket, de a variáció az ismétlődő, egyformára tervezett és épített erkélyablakokban arról beszél, hogy itt mindenki kitöltheti a maga helyét, s ha be is zárul oda, hallja a szomszédot (az én felső szomszédom ma reggel nekilátott fúrni-faragni, ha már ajánlatos mindenkinek otthon maradni – elcsépelt archetípus, de tényleg ezt csinálta ma), esetleg ugyanazt nézi, mint a szomszéd, a rokon, a barát, ezeket a közelségeket nem lehet olyan könnyen megszakítani. Bár sokan közönség szerepébe kényszerülünk ma otthonaikban, a virtuálisan közös nézés is egy közös tapasztalat, csak meg kell keressük elbeszélhetőségének formáját, és utat fog nyerni egyéni és közös narratíváinkban.

Egyébként Constantin Mihu fényképész 1984-es fotóján egy marosvásárhelyi gyorsasági motorverseny közönségét láthatjuk. Meglepődtem, hogy a „Marosvásárhely” kulcsszóra rákeresve az Azopan gyűjteményében mennyi kép készült ilyen eseményekről, s ilyenkor mindig nyomába kell eredjek a jelenségnek (folyamatban). Ez a sportág sosem érdekelt, nem is tudtam, hogy szülővárosomban volt ennek egy hagyománya, háborogtam, amikor két évvel ezelőtt lezárták a főteret valami autósverseny miatt. De ha figyelem, hogy más mit figyel, akkor talán meglátok én is belőle valamit, amit magamtól nem vennék észre.

Fotó forrása: Azopan