A Látó szépirodalmi folyóirat blogja


Gáspárik Attila: Marosi Ildikó

2020. július 23. - szrcs1981

Az ismeretségünket egy kőtábla is megpecsételte.  Igen, a barátságunknak kőtáblája áll Marosvásárhelyen. A nyolcvanas években történt. A Cornișa-negyedben laktam, és naponta jártam a főtér felé, hol az egyetemre, hol a színházba, többnyire gyalog. Minden alkalommal elmentem egy ház előtt, amelyiken…

Tovább

Tófalvi Zselyke: Cementlapok

Azopan-novella

A maxi taxi nem húz be a megállóba, a sofőr mondja nekem, valahogy szálljak le, ő nem kapcsolja ki a motort, mert akkor lehet, nem indul el többé. Rám kacsint, kezembe nyomja a fecnit, 15 lejt kér, adok húszat, nem kérem a visszajárót, alig várom, hogy leszálljak, megfulladok. Végig álltam a maxi…

Tovább

Codău Annamária: Kapcsolódás és koccanás

Az András Lóránt Társulat Connect c. előadásáról

A táncszínházban azt tartom különlegesnek, ahogy feloldja a verbalizálás, a fogalmak mentén való gondolkodás kényszerét. Ha tudnék is kivonatolni valamilyen narratív struktúrát a megtekintett előadásból, ezt legfennebb utólagosan teszem meg; amíg benne vagyok, tekintetem ráhangolódik-rákapcsolódik a…

Tovább

Vida Gábor: Az udvar

Azopan-novella

Kívülről az ember nem is tudja. Kívülről minden egész más. Nem szoktam én ebbe az udvarba jókedvemből jönni. Lehet már száz éve, hogy senki. Tudunk arról, hogy Bernády György szívesen ült volna itt? Talán amikor elkészült, és minden jó volt (még). Azóta nem. Azóta ez egy afunkcionális udvar.

Tovább