A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Sebestyén Mihály: Mintha Obamáról

2021. július 28. - 1...1

Barack Obama nagyapámra hasonlít. Erre csak most jöttem rá, holott végig olyan ismerős volt. Annak tűnt.

Ezt ne mondjátok el senkinek, főleg nem az Obama-taszítóknak, mert ebből még nagy bajom származhat. Manapság fő az óvatosság.

obama.jpg

Úgy értem, nem volt elnök a nagyapám, pláné nem járt soha az Államokban. Ő csak itt-ott utazgatott az Osztrák-Magyar Monarchiában meg az utódállamokban, hol élvezetből, hol kényszerűségből, hol üzleti megfontolásból, hol mert meg kellett látogatnia a botrányosan szabadgondolkodó fiát, aki éppen Kolozsváron (ez is a Monarchia egyik vidéki fővárosa voltnagyapám korában - azóta nem - dupla zárójel) költőkkel és mozgalmárokkal barátkozott, holott inkább a vastag orvosi könyveket kellett volna bújnia, ha már nem engedték be az anatómia órákra, a boncolásokhoz, mindenféle politikai kifogások és nemzeti elfogultságok, vallási meggondolásokból, tanulnia és imádkoznia kellett volna, hogy aztán megálljon a saját lábán. Mindezt egy olyan korban, amikor már az ima sem segített.

Szóval nagyapám nem vágyott elnöki babérokra. Visszahúzódó ember volt. Annyira utálta a nyilvánosságot – egy terménykereskedőtől ez azért meglehetősen szokatlan – hogy az üzlet cégtábláján sem tüntette fel a nevét, csak annyit íratott ki és Tsa. Más szóval et comp. Nem, szó sem volt &-ről. Az olyan távoli, idegenes.

Pedig talán vágyott rá. Ő is elment volna, mint unokabátyja Anti bácsi Ludasról. De nála a nagy ugrás Mezővelkértől az Albina térig tartott. (Mondtam már, hogy szerény volt és kisigényű?) Pedig egyedül ő tudott számoni a családban. Kvadrát betűkkel írni és olvasni. Meg pénztárnok is volt a Knöpfler Vilmos utcai új templomban. Vagy inkább tempomnál? Ez volt a közhivatala. Újságot is olvasott és minden reggel felcsatolta az imaszíjakat kelet felé fordulva. Mindig pontosan tudta, merre van Kelet. Talán ezért sem ment soha Nyugatra. Bár akkoriban ennek nem volt ilyen mitikus holdudvara, vonzereje, mint a fia és unokái életében.

Rövidre fogva: ahogy ma reggel rápillantottam arra képre, ami az egyik hírportálon felvillant, azonnal felötlött a hasonlatosság. A fejtartás, a nézés, a fejforma, a kopaszság, akomoly ferencjóskás zakó. Csupa lényegtelen, de mégis kedves részlet.

Egyébként nem ismertem őt személyesen, testi valóságában. Ui. én halála után három évvel születtem, szinte napra pontosan.

(Kép forrása: variety.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr3916639194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása