Szegény oroszt még a dán is húzza – mondogattam magamban a dán-orosz meccs után, a játék elején ugyanis nem gondoltam volna, hogy négyet kapnak az oroszok. Masszív védelmükről eleinte lepattantak a dán támadások, a középpályán gyorsan átjátszották a labdát, veszélyes helyzeteket is ők kidolgoztak ki hamarabb –  a „legjobb védekezés a támadás” elve szerint fociztak. Annyira meg voltak győződve taktikájuk eredményességéről – nekik elég lett volna egy sovány győzelem vagy akár egy döntetlen is –, hogy a 20. perc környékén már időhúzási technikákat is alkalmaztak. A dánok viszont kitartóan szembementek az összes trükkel és az ellenfél időnkénti erőfölényével is. Makacs türelemmel keresték a réseket az orosz védvonalakon, és ha makacsságuk nem is vezetett mindig eredményre, akkor hát egy-egy fiatal(abb) játékosuk szemfülessége segített rajtuk: előbb a 21 éves Damsgaard ívelte át okosan a labdát a kapuja előtt csellengő orosz kapuson, majd Yussuf Poulssen használta ki az egyik bealvó orosz pontatlan hátrapasszát.

A dán szemfülesség a nyolcaddöntőben is megmutatkozott a walesiek ellen. Szintén egy jól csavart, távoli lövéssel és egy összezavarodott walesi védővel hozta össze a 2–0-ás vezetést a 23 éves Kasper Dolberg, ami pedig utána következett, az helyenként a Louis van Gaal-féle Ajax Amszterdam játékára emlékeztetett: jókedvükben ezek a dánok is úgy gyalogoltak az ellenfél kapujáig, mint a 90-es évek közepén Litmanen és játékostársai.   

Hogy meddig jut a dán válogatott az EB-n, nem az én tisztem megjósolni. Azt viszont, hogy a Christian Eriksennel történtek ellenére mégis magára talált ez a csapat, azt talán egyre többen észrevették már. És nyilván azt is, hogy bármiféle szemfülesség technikai tudás nélkül fele annyit sem ér! Sikert nekik továbbra is; nekünk, focikedvelőknek pedig további őrületes gólokat!