A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Markó Béla: Ki fordítsa Amanda Gormant?

2021. március 15. - 1...1

Igazán felemelő volt, amikor Joe Biden amerikai elnök beiktatásakor a huszonegy éves Amanda Gorman elmondta The Hill We Climb (A domb, amelyet meg kell másznunk) című költeményét. Amiről szavalt, az volt az igazi Amerika. És hogy ő szavalt éppen, egyszerre volt tiszteletadás a feketéknek, a nőknek, a legfiatalabb nemzedéknek és persze a multikulturalizmusnak is! Micsoda telitalálat, gondoltam, néhány percbe ilyen hitelesen ennyi mindent belesűríteni. Így gondolom utólag is. De bevallom, Amanda Gorman verseinek holland utóéletéről olvasva a híradásokat, némi üröm is vegyült az örömbe. Ugyanis, miután egy holland kiadó felkérte erre, a joggal kapóssá lett fiatal szerző maga választotta ki verseskönyvének tolmácsolására a nála valamivel idősebb, huszonkilenc éves, Nemzetközi Booker-díjas Marieke Lucas Rijneveldet, aki rögtön el is vállalta a feladatot. Eddig minden szép, minden jó. Aztán a holland fordító visszalépett. Ugyanis egy Janice Deul nevű újságírónő és emberjogi aktivista tiltakozó cikket közölt, hogy a kiadó miért nem keresett olyan fordítót, aki spoken-word művész, fekete és nő, akárcsak Amanda Gorman. „(...) elszalasztott esély volt Marieke Luca Rijneveldet választani erre a feladatra. Ő fehér, nonbináris, és nincs tapasztalata ezen a téren (...)” – írta. (A gyengébbek kedvéért: nonbináris, aki valamilyen okból nem sorolja magát sem a nők, sem a férfiak közé.) Ahogy ilyenkor lenni szokott, Janice Daul véleményéhez gyorsan csatlakoztak mások is, és a fordító visszaadta a megbízatást, a kiadó pedig tovább próbálkozik.

_117508565_gorman.jpg

Fél életemet azzal töltöttem, hogy itthon és külföldön a pozitív diszkrimináció fontosságát magyaráztam, miszerint a többséggel szemben a kisebbségnek mindig biztosítani kell az esélyegyenlőséget. Ebbe beleértődik az arányos képviselet, és az is, hogy ne mások akarják megmondani, mi fáj nekünk, vagy mi lenne számunkra a jó megoldás. Hányan és hányan megsértődtek, romániai és magyarországi politikusok egyaránt, ha udvariasan értésükre adtam, hogy mi jobban tudjuk, mi a bajunk. Így van ez mindenféle kisebbséggel. Amerikában sem a fehéreknek kell megmondaniuk, mit akarnak a feketék. Legyen szó Amanda Gormanról vagy bárki másról! Így erkölcsös, így demokratikus. Ez az egyetlen helyes politikai megközelítése többség és kisebbség viszonyának, amibe természetesen az is beletartozik, hogy mindez hosszú távon nemcsak a kisebbségnek, hanem a többségnek is hasznos. Csakhogy ez politika! Ez a poltika! Ebben tökéletesen egyetértünk valószínűleg Janice Deullal is.

És az irodalom? Hát az valami más. Aki azt az ostobaságot kitalálta, hogy Amanda Gormant kizárólag egy másik Amanda Gorman fordíthatja, annak fogalma sincs az irodalomról. Fogalma sincs arról, hogy a világ legnagyszerűbb dolga éppen az, amikor például egy hozzám hasonló, fehér, nem éppen fiatal (hogy ne mondjam: élemedett korú) férfi át tudja élni, sőt, esetleg hitelesen tolmácsolni képes, amit egy Amanda Gormanhoz hasonló egészen ifjú, fekete lány érez. Vagy fordítva. Képtelenség? Dehogy! Ismétlem, ez az irodalom. Aki engem attól a jogomtól meg akar fosztani, hogy átérezzem egy másik kontines, másik nyelv, másik kultúra bármely remekművét, annak lehetnek alapos társadalompolitikai, ember- és kisebbségjogi ismeretei, de fogalma sincs az irodalomról. Sőt, legyünk őszinték: az igazi szolidaritásra is botfülű minden bizonnyal. És botfülű talán arra a toleranciára, amelyért sejtésem szerint nagy-nagy vehemenciával küzd éjjel-nappal.

Ha már versekről van szó, írtam dühömben én is egy versféleséget. Lehet, hogy vers, lehet, hogy csak féleség. Nem biztos, hogy akkor kell verset írni, amikor dühösek vagyunk. Ki tudja. Íme:

         

MIRE VALÓ AZ IRODALOM?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek Anna Karenina?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek Bovaryné?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek fekete

polgárjogi harcos?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek huszonhat éves

fiatalember, aki szétnéz

a fehéregyházi síkon,

és rémülten látja a közeledő kozák

lovasokat, miközben Bem tábornok

egyre távolodik?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek a saját apám?

Vagy anyám?

Vagy gyermekem?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek magyar?

Nő? Férfi? Ember?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek román,

szlovák, szerb, ukrán, akármi?

Ugye nem gondoljátok,

hogy majdnem hetvenévesen

nem lehetek elégedetlen,

vagyis újabb tettekre kész?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek ez is, az is?

Hol ez, hol az? Például

cigány? Zsidó? Keresztény?

Nem ugyanott születtünk,

de ugye azért még értjük egymást?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehet belőletek is bármikor

egy majdnem hetvenéves költő?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek Tamás bátya,

Esmeralda, Harry Potter,

sőt, akár Néró is egy rövid időre?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek Raszkolnyikov?

Ugye nem gondoljátok, hogy nem lehetek

egyik pillanatban Akhilleusz

és szinte ugyanakkor Hektor?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem lehetek Odüsszeusz?

Ugye nem gondoljátok,

hogy nem erről szól az irodalom?

 

(Jelen szöveg megírása után jött a hír: a katalán fordítót is visszaléptették Gorman verseinek fordításától. A szerk. Fotó: bbc.com)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8316463156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skandi kamera 2021.03.15. 11:43:57

Ha jobban utánanézünk a „ki-és-mit-mondottnak”, akkor belátjuk, hogy Janice Deulnek egy szempontból igaza van: Gormant ne fordítsa olyan valaki, aki fehér emberként nem otthonos a BLM mozgalomhoz közeli hangköltészetben. Arról nem beszélve, hogy újabban a feketékkel túlságosan szimpatizálókat behízelgéssel - „cultural appropiation” – vádolják. Deul ennek a megelőzését is figyelembe vette, amikor a fordító személyét kifogásolta.
(Forrás: www.bbc.com/news/world-europe-56334369)

A slam poetry – szlemmköltészet, hangköltészet – modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos. Eredetileg előadó költészeti verseny, amely - a rap-hez és a hiphophoz hasonló módon - leginkább szóban hatásos. Az előadás módja fontosabb, mint maga a vers. Ennek a költészeti ágnak a művelője Amanda Gorman, aki egyben a fekete kultúra képviselője.

Azt, hogy mivel eszik, húsz évvel ezelőtt, a stockholmi K-bár-ban tudtam meg, ahova véletlenül tértem be egy pohár sörre.

A vidéki vasúti váróteremre emlékeztető székeken az idő múlásának fittyet hányó hippi-kövületek, punkok, kopaszra nyírt hölgyek, gyűrűs orrok és fülek ültek. Mélyen kivágott zekéjéhez fekete műstrucctollat viselő kreol hölgy lépett hozzám.

- Először jár itt? - Igenlő válaszomra felragyogott az arca. – Épp a stockholmi esztrádpoéták versenyének – a „slam poetry” svéd változata – a döntőjét tartjuk, és szükségünk van pártatlan zsűritagra.

Két sör és félóra múlva teljes gőzzel osztályoztam. A legalacsonyabb jegyet, 5,5-öt a magát jégtörőnek képzelő, búgó hangokat hallató punknak, a legmagasabbat, 9.9-et a gettósvéd dialektusban – svéd szavak, perzsa kiejtés - előadott, sziporkázóan szellemes vers előadójának adtam. A többi zsűritag elfogultságához nem fért kétség. Hol 10-esre, hol pedig 1-esre értékelték a teljesítményt. A versenybe egyre inkább belemelegedő úri közönség "objektív" ítéleteimet felváltva fogadta füttyszóval és hátdöngetéssel.

A szünet után egy zöld melegítős, fekete bőrsapkás férfi szavalt a munkaközvetítő várótermében eltöltött éveiről. Az őt követő, szerelmét sirató hölgy a macskáját ért balesetről mondott verset. Beszorult valahova, és megnyúzott farokkal tért haza. Az állatorvos 750 koronát kért a könyörület-injekcióért. A fizetésnapig egy hét volt hátra, az alatt begyógyult a macska farka, éppúgy, mint a szerelmi bánat ejtette lelki seb...

Vidor Komor 2021.03.16. 09:00:52

Mellébeszélés is jöhet?

Két dolgot említek, korábban már szóvá tettem mind a kettőt.
A két dolog a negatív energia és a pozitív diszkrimináció.
Az egyik: fából vaskarika, a másik: nyeletlen bicska penge nélkül.
Az energia a nyomáshoz hasonló: vagy van, vagy nincs. Ha van, akkor pozitív, ha nincs akkor zéró (a pestiek kedvéért: nulla).
A szerző által említett pozitív diszkrimináció sem létezik, csupán a felvilágosítatlan újságírók szótárában. El sem tudom képzelni, hogy miként lehet egy fél életet azzal eltölteni, hogy a pozitív diszkrimináció fontosságát magyarázza valaki. (A kör négyszögesítéséről is úgy beszélnek, mint lehetetlenségről, s megmosolyogják azt, aki hisz benne.)
Decemberben lesz tizennyolc éve, hogy leírtam: „A diszkrimináció – meghatározás szerint – hátrányos megkülönböztetést (különbségtételt) jelent. Ha ezzel ellentétes cselekvésről beszélünk, akkor használhatjuk a privilegizál igét (értelme: kiváltságokban, előnyökben, kivételezésben részesít; előjogokat biztosít valakinek), de választhatunk a hasonló jelentésű magyar szavakból is: támogat, pártol, pártfogol, pártfogásba vesz, felkarol, síkraszáll (valamiért) stb. Ha a szóban forgó személyek, csoportok között nem teszünk megkülönböztetést, akkor azok egyenlő elbánásban részesülnek. Ilyen egyszerű.” (K. P.: Itthon. RMSz, 2003. december 19.)
Bocsánat a zavarásért.

Utóirat
Ha Amanda, akkor inkább Amanda Lear! (Az Enigma című éneke semmit sem kopott az elmúlt negyvenöt év alatt.)

Vidor Komor 2021.03.16. 09:05:30

Nehogy megdorgáljon valaki, amiért álnév mögé bújok. Komor Vidor = Mörfi = Kuszálik Péter. Jó munkát, szép időt, bölcs politikusokat mindenkinek! p

csársz 2021.03.18. 14:14:55

A vers éppen az ellenkezőjét mondja, mint a szöveg.
Minden lehetsz!
Csak minden más jelent.
Ahogy Bán Zsófia írja, ha Flaubert nem férfi, egészen más volna a poén: „Bovaryné én vagyok!”

A Tizenhét hattyúk is más, ha tudjuk, hogy Csokonai Lili = Esterházy Péter.

Az irodalom már csak ilyen.

És szóról szóra ugyanez a fenti szöveg is egészen más volna, ha nem egy fehér, közép-európai írta volna.

És ez nem baj. Ez jó.

Kelen Károly
Budapest
süti beállítások módosítása