A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Láng Orsolya: A pálya emlékezete

2021. február 04. - 1...1

Az ókori filozófusok nem ismerték a sízést. Mezítláb jártak, mert az éghajlat és a földrajzi elhelyezkedés erre volt alkalmas. Szókratész mezítláb sétálva beszélgetett tanítványaival, ahogyan Arisztotelész is, de később a romantika is előszeretettel művelte ezt az indulatokat lehűtő tevékenységet, a természetben való járkálás híve volt Goethe, Rousseau, aztán Nietzsche (a tartós gondolatok próbája a járkálás), és a modernkori flaneur-ök, vagyis a szemlélődő sétálók. A sízés, éppen úgy, mint más sporttevékenységek, a meditáció egyik formája lehet. Ebben a vertikális testhelyzetben a talajjal közvetlenül érintkezve mozdulunk ki a komfortzónánkból.

Persze ahhoz, hogy erre a szintre juthassunk általa, szükségesek a biztonságosan rögzült mozdulatok, így ezek megvalósítása nem vonja magára a figyelmünket. A repetitív mozgásban való elmerülés – csakúgy, mint séta esetén – serkenti a szellemi absztrakciót. Az ókori filozófusok mezítláb sétáltak, és nemhogy sílécet, de még havat sem láttak. Ha lehetőségük lett volna megtapasztalni ezt a mozgásformát, bizonyára külön filozófiai irányzat született volna, szellemi iskola épül a lesiklás tapasztalatára és gyakorlatára. Ahogy az újrázással változik a hozzáállás, érlelődik és beépül az előző lesiklás tapasztalata, ahogy körről-körre kiküszöböljük a hibáinkat, vagy újra elkövetjük őket, hogy az ismétlődés mintázatait tanulmányozzuk. A hóban, ahol mindennek nyoma van, a hibáknak, az eséseknek, a bravúros talponmaradásnak. Ott a lenyomat az emlékező anyagban, visszakereshető, le nem tagadható. Mégis minden lesiklás újrakezdés.

Előbb olvastam Mihail Sebastian Menedék című regényét és Mészöly Miklós Lesiklás című novelláját, mint hogy megtanultam volna sízni. A síjelenetek olvasásakor csak azt éreztem, hogy valami nagyszabású tapasztalatból maradok ki. Paul-t a halálos kiábrándultság és közöny küszöbéről rántja vissza a sítanulás, Mészöly elbeszélője önkívületi állapotban ér le a havasról sílécekkel a lábán, arra sem emlékezve, hogy hogyan jutott át az éjszakai erdőn. Mindkettejüknek beavatás-jellegű, már-már transzcendens élményben lesz részük. És ott van persze a Sinistra körzet Andrej Bodor-ja, aki nem csak könnyedén közlekedik a sítalpon, de egyéb életfunkcióit is képes kielégíteni. Anyám gyerekkori sízéseire úgy emlékszik, mint valami egész testet átmosó erőkifejtésre, amely a pálya kitaposásával kezdődött a szűz hóban, és a megkönnyebbítő lesiklással végződött. Az ember értelemszerűen csak annyiszor siklott le, ahányszor volt ereje oldalazva megmászni a hegyet. Manapság már nincs sípálya felvonó nélkül. Vannak csákányos, tányéros, székes és kabinos felvonók, a típus meghatározó lehet a pálya kiválasztásában is. Ki ezt, ki amazt kedveli inkább. A felvonó futószalagra vagy mozgólépcsőre emlékeztet abban, hogy tömegeket mozgat, és motorizált erősítésként segít az embernek önmagát félrevezetni fizikai határait illetően. A felvonóhoz harsogó zene is jár, a reklámcsatorna által sugárzott slágerlista orrvérzésig. A Sebastian-regényben a kitartó erőfeszítés gyümölcse Bach Karácsonyi oratóriuma, amit a Poianáról lesikló pár a barassói Fekete-templomban hallgat meg. A rádióból szóló „hit”-ek a közízlést tükröző jellegtelen, néha kifejezetten idegesítő darabok, amiket két-három nap sízés után megszeretünk. Mintha csak nekünk szólna, felismerünk egy-egy tegnapi nájlonszólamot. És elmosolyodunk a fenyők behavazott lombsátrai mentén sikló felvonón, ahogy egyre távolabbról integet utánunk.

A kék pálya mellett való elköteleződés nem is annyira technikai tudás, mint inkább alkat kérdése. Hosszabb és több benne az állomás lehetősége, lesiklás közben nem pusztán arra koncentrál az ember, hogy esés nélkül érjen le az aljba. Inkább a sétához hasonlít, mint a futáshoz, van idő elegyedni a természet díszleteivel, koncentrált pihegés helyett mélyeket lélegezni. A bevezető kanyarokban a test ráhangolódik a mozgásra, a fennsíkon „beleül” ebbe a sítalpakon való létezésbe, a dimbes-dombos részen elégedetten nyugtázza, hogy vannak megoldásai a pálya felvetéseire, a végén pedig, a meredeken felgyorsulva diadalittasan siklik a felvonóig, hogy elölről kezdhesse az egészet. A test résen van, és ügyesebb, mint hinnénk. Olyat is látni, hogy rozoga öregek felcsatolván a sílécet, könnyedén siklanak tova. Az akadozó, kattogó mozgás akadálytalan és gördülékeny lesz. Maguk mögött hagyják derék-, hát-, térd- és bokafájásukat. Testük ráismer a kortalan tevékenység mozdulataira, és belekapaszkodik, mint egy mentőövbe. Ahogy a test, úgy a pálya sem felejt. Mienk a döntés, hogy beleállunk-e saját előző nyomunkba, vagy új járatokat mélyítünk el. Hogy követjük-e azt, akinek mozgása elnyerte tetszésünket, megpróbáljuk-e nyomába illeszkedve elsajátítani technikáját (mélyebbre menve: gondolkodásmódját – hiszen a mozdulatot döntés, a döntést pedig gondolkodás előzi meg). Támasztott lendülettel átlósan keresztbeszelni a pályát, cikk-cakkban leereszkedni az aljba – mintha síneken futnánk, mi magunk tennénk le magunk elé villámgyorsan a sínt, amin futunk. A síléc a pályánk, a sílécben benne van a láthatatlan pálya, amit csak az általa hátrahagyott lenyomat tesz láthatóvá. A mozdulatok csak később kapnak nevet, miután már formát kaptak. Az első lépés: talpon maradni, a második: haladni. Évről-évre csökken a bizonytalanságérzet, a test passzív állapotban is érleli a tapasztalatot. A pihentetett tudás gyarapszik. Jövőre jobban sízünk, mint idén, és idén jobban síztünk, mint tavaly. És egyszercsak elkezdjük élvezni a sízést azon túl, hogy sikerült talpon maradnunk, és ez sikerélménnyel töltött el. Eltűnik a szorító fájdalom a vádliban, a lábfejben, a kényelmetlen öntöttbakancs kemény héja alatt az elnyomott, puha test ellazul, élni kezd. Végülis vízen járunk, még ha az fagyott is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr6316415364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása