A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Imre Eszter: Gondolatok az írás és a szorongás anatómiájáról

2021. január 12. - 1...1

Anyám már tizennyolc éves koromban megjegyezte, hogy onnan tudja, valami nincs rendben nálam, hogy nem írok. Elnagyolt kijelentésnek tartottam, és azóta is ez a vád éri a leggyakrabban részemről: hogy „nagyokat mond”. Tulajdonképpen a posztmodern és anyám, ők ketten váltották ki belőlem ezt az igényt, hogy nagy kijelentéseket márpedig nem teszünk. Közben 18 éves korom óta eltelt 12 év, és 30 évesen egyre inkább igényem van… nos, nem „nagyokat mondani”, hanem inkább beszélni arról, amiről korunkban nem illik. A Látó júniusi számában ezzel kapcsolatban írtam a pátoszról, és arról, hogy úgy látszik, az irodalomnak elege lett a nagy semmiből, amivel a dekonstrukció után maradtunk, és újra kellenek a szavak és a jelentések, újra kell a pátosz. Kell a tét, hogy dübörögjön  a szív olvasás közben, hogy érezzük: múlik valami azon, amit olvas az ember.

128715672_3584475464975792_5594320930322207284_o.jpg

Anyámnak pedig igaza volt, akkor nem írok, ha baj van, vagy legalábbis valami nincs rendben. A naplózást akkor hagytam abba, amikor jött az első kijárási tilalom tavaly tavasszal. Sokan akkor kezdtek el naplót írni, én pedig akkor suvasztottam be az enyémet az ágy mögé. Azóta sem írtam bele egy sort sem. Aztán november óta gyakorlatilag alig írok: ha felkérnek valamire, vagy munka van, de csak úgy leülni írni, az jelentősen megritkult. Pedig közben meséskönyvön és regénytrilógián dolgozom – bár azt már lassan megtanulom elfogadni, hogy az írói munkának szerves része az, amikor az ember az égvilágon semmit nem csinál, csak bámul.

Minél nagyobb teret kap a szorongás, annál kevesebb marad az írásnak. Mindig értetlenül, és némi csodálattal figyeltem azokat, akik szorongásoldásként írnak vagy olvasnak. Én egyikre sem vagyok képes. Mert ha szorongok, akkor azt becsületesen művelem, odaadással és elköteleződéssel, szent frigyben az önemésztéssel. Félek elengedni a szorongást, az írás pedig számomra a teljes felszabadultságot jelenti. Olyankor nem csak szorongás, hanem egyéb sincs.

Ha írok, az a teljes szabadság, a sehova és semmihez sem tartozás eufóriája, a kötöttségektől és kötődésektől mentes színtiszta levésé. A szorongás beszűkít, zárt tértből nézek ki egy pici résen, és látom, hogy mi lehetne. Szeretnék ott lenni, de a hely, ahol éppen vagyok, kötelez. Sokan megírták ezt sokféleképpen. Cărtărescu írói karriert épített ki belőle. Nem is csoda, hogy prózája egyszerre száraz és túlcsordulóan lírai, és magyarra szerintem igazából lefordíthatatlan, mert a magyar nem tűri meg a nyelvnek azt az indázó, álomszerű dinamikáját, amin ő megszólal. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az ő szövegeiben is a pátosz jelenti a kiutat a szorongásból, vagy legalább annak feldolgozását, integrálását.

A 20. század eseményeinek és ideológiáinak következtében kiürült a világ, és közben mégis lakhatatlanul zsúfolttá vált. Kiürült a valóság és a helyét átvette a balul elsüt belső emigráció megannyi szörnyszülöttje. Belefulladunk a pszichologizálásba, a magyarázásba, a gondolkodásba, miközben kutatások kimutatták, hogy csökken az emberi agy mérete, a szavaknak pedig – elvileg – nincs is jelentése. Mindeközben pedig regényeket olvasunk és írunk, hajtja a kíváncsiság az olvasót és az írót egyaránt. A kíváncsiság pedig mindig remény.

Vannak ezek a nehéz pillanatok, amikor úgy érzem, az íráshoz kell a legtöbb bátorság. Mert ha írok, akkor ablakot nyitok, és kinézek rajta, rá merek nézni arra, ami van, és bele merem vetni magam a világ valóságosságába. Nem látok el túl messzire, de mégis látok valamennyit, látom az egésznek a végtelenségét. Tudom és akarom ezt a végtelenséget: ez az egyetlen lehetőség az életre.

(Kép forrása az Azopan FB-oldala)

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5016385418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása