A 28. Alter-Native Filmfesztivál versenyprogramjának egyik filmje az Oscar-díj jelölt M. Tóth Géza Gyufák (Matches) című tárgyanimációja volt. A KEDD stúdió kisfilmjének látványvilága annyira lekötött, hogy sem a szövegre, sem a feliratra nem tudtam koncentrálni. Hiába kerestem rá később az interneten, hogy újranézzem, csak az előzetesét találtam meg. Szóval nem fogok tudni olyan részletesen-elemzőn írni róla (ahogy arra stréber magamat ismerve számítottam volna), hanem lelkesen kalimpálva, csillogó szemüveggel mondom, hogy ezt meg kell nézni. Mert ez a film újra gyermekké varázsolt engem.

Egy hétéves gyerek, L. S., a gyufáival játszik, miközben az álmairól, a félelmeiről, az életről beszél. A nézők a gyerek szemszögéből látják a világot, a szemük láttára elevenednek meg, formálódnak át a gyufaszálak, igazodva az elhangzottakhoz, illusztrálva a szavakat. Úgy éreztem, mintha én magam játszanék. Teljesen kizártam a külvilágot, csak a gyufák érdekeltek, ahogy elemi osztályos koromban is, azoknál a feladatoknál, amikor csak egy gyufaszálat lehetett elmozdítani a megoldáshoz. Cserét akartam felajánlani a narrátornak, mert az én gyűjteményemből hiányzott a fehérfejű gyufa, és kékből kettő is volt – mindig tudni akartam, hogy hányféle színű gyufa van a világon.

Tíz percbe dunsztolt, jól lecsavart, sűrített gyermekkor. Aki tudni akarja, hogy felnőtt-e már igazán, az nézze meg – mesét vagy halom törött gyufaszálat lát?

Matches (magyar animáció, 2019)