A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Látó-blog

Vida Gábor: Vadon és irodalom

Centauri és Vida Gábor beszélgetése

2020. november 11. - 1...1

2020. október 20-án a Bernády-házban Vadon és Irodalom címmel egy beszélgetés lett volna Centaurival. A járványügyi helyzet miatt ezt nem tudtuk megtartani. Helyette készült ez az összeállítás.

Vannak írók, akik csak írnak, őket mindig irigyeltem, meg azokat is, akik mindig olvasnak. Egy jó kirándulás is mindent megér, ugyanolyan öncélú dolog, mint az irodalom. Állítólag Petrarca az első olyan európai, aki csak azért mászott fel egy hegytetőre, hogy fent legyen, és ezt el is mesélte. Ugyan mi haszna van a havasi szürkebegynek vagy a hajnalmadárnak? Abban már nem hiszek, hogy a környezetvédők és biológusok rá tudják venni a világ hülye urait, hogy ezt a még úgy-ahogy létező élővilágot megóvjuk. Élővilág ember nélkül is lesz, nem aggódom. Hogy mennyire sebezhető az ember, azt most éppen újra látjuk. Az élet pedig megy tovább. Az ember is csak egy élőlény, mint a többi, bár én azt gondolom, hogy nem a legokosabb majom, hanem a legkisebb isten.

Ezt a töredezett beszélgetést minden bizonnyal a kirándulás végén kellett volna felvenni, vagy valahol a közepén, amikor Centaurival fent voltunk a Nagyhagymásban, és néztük a vonuló madarakat meg a zergéket. A hegyen én mindig azt érzem, hogy legszívesebben le sem jönnék többet. Pedig a problémáink itt vannak lent. Ez a beszélgetés is egy probléma, a technika, a helyzet, az akarat, hogy legyen valami nyom, végül is egy irodalmi rendezvényt hirdettünk, amelyen a vadonról és az irodalomhoz való kapcsolatáról lett volna szó. Ráadásul Centaurinak saját véleménye van a nyilvánosságról és az abban való jelenlétről; amikor már sokan gondolták, hogy a rejtőzködése kiváló marketingfogás, vagy ő csak valakinek az alteregója, akkor megmutatta magát. Amit mond, az mindig magvas. Ha választani lehetne, ő azt mondaná, hogy azt a hanganyagot tegyük ide fel, amit a hargitai borvízlápban rögzítettünk, amikor egy órán át várakoztunk a magaslesben. Ki tud ma vajon egy órán át mozdulatlanul állni, miközben nem történik semmi? És ki tudja ezt végighallgatni?

Így hát próbálunk beszélgetni, én egy kényelmes fotelben ülök, ő pedig hegyet mászik – az élet nem igazságos. Valami helyett van ez az anyag, legszívesebben azt mondanám, hogy keresse fel mindenki a Centauri weboldalát (centauriweb.hu), mert amit ő elrejt, az maradjon rejtve, amit megmutat, az a fontos. Vannak még hegyek.

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5816281582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása