A préda és a vad. Vajon ez a két szerep békében meg tud férni egymás mellett, vagy a vad mindig lecsap zsákmányára? Erre, Carlota Pereda Jönnek a szörnyek! (there will be MONSTERS, 2020) című kisjátékfilmjének öt percében választ kaphatunk.

Egy spanyol város utcáin járkáló, szórakozó fiúcsapat egy védtelen lányban a prédát látja. Van-e lehetősége a toxikus állapotban lévő, folyamatosan hányó lánynak arra, hogy védekezzen? Erre valószínűleg mindannyian tudjuk a választ. Az áldozat traumatikus élményét a naturalista bemutatásmódon kívül a rendező által választott kameraszög is hangsúlyozza, ami távolról láttatja a padon ülő lány hátát meg az őt körülvevő fiúcsapat állatias arckifejezéseit. A helyszín sivársága, valamint a színek tompasága hozzáad a film érzelmi intenzitásához. A lány reménytelen helyzetének bemutatása szinte kierőszakolja a nézőből az empátia érzését, és kötelezi arra, hogy valami megoldás után kutasson.

A szörny legtöbbször a gyerekek álmát megzavaró lény, sosem szövetkezik emberrel. A kisjátékfilm első fordulópontja ennek az állításnak a cáfolata: bebizonyítja, hogy a szörny lehet a bosszúállás és az igazságszolgátatás eszköze is a préda számára. Azt sugallja, hogy erőszakosságra csupán erőszakossággal, a lány esetében szörnnyé átalakulással lehet válaszolni. A cselekmény második és végső fordulópontja a film valóságának beékelése a nézők mindennapjaiba. Ez rávilágít arra, hogy a filmben bemutatott ösztönösség ugyanúgy irányítja társadalmunkat, mint a spanyol kisváros utcáján randalírozó fiúcsapat cselekedeteit.

A Jönnek a szörnyek! című alkotást azért tudom ajánlani, mert a kisjátékfilm elindíthat a nézők között egy párbeszédet, hogy az erőszakra adott erőszakos reakciónak hol az a határa, amin túl már a vad és a préda szerep felcserélődik, elnyomottból elnyomó lesz.

(Jönnek a szörnyek! / There Will Be Monsters (spanyol kisjátékfilm, 5 perc, 2020)