A Látó szépirodalmi folyóirat blogja

Vida Gábor: Karantina és blog

Jegyzet

2020. május 15. - 1...1

Ez is megvolt, még sincs este.

Ma feloldják, én így mondom: karantina.

vg.jpg

Az optimisták tudják, hogy vége, a pesszimisták tudják, hogy nem, dehogy, most kezdődik a java. A hatóság most fogja megérteni, hogy minő fontos eszköz jutott a birtokába. Hatóság alatt nem a rossz arcú fiúkat gondolom a parlamentben, a rendőrautóban, a tévéképernyőn. Hatóság a szenvtelen, bár törvényes látszatot követő, ember és élet ellenes működés, amely tudományosan igazolt vagy cáfolt grafikonokra és mutatókra hivatkozva mondja nekem, hogy: kuss, maradj otthon, azaz kint, ne vegyél részt a világban, ne értsed, ne láss, ne gondolkozz! Mindez az én érdekemben zajlik, a közreműködésemmel. Meg tudja tervezni, hogy hányan fogjuk megszegni a tilalmakat. Meg is tudja szervezni, ha erre van szükség, a megszegést és a retorziót egyaránt. Én nem számítok, csak a többi sok millióval együtt, aki statisztikailag az én csoportomba sorolható. Ahogy Clausewitz mondja: egy háborúban csak a hadüzenet irracionális, onnantól kezdve minden szigorú logikát követ. Volt egy pillanat, amikor a főemberek a háborúról kezdtek el beszélni, azután kihátráltak a porondról, szürkéket hagytak maguk helyett, és a szürkék – attól tartok – itt fognak maradni. Nem, nem volt háború, de a beszédíróknak ez a panell jutott az eszükbe, ez volt kéznél, talán erre készültek. A vírustól és a haláltól nem félek, de amit ebből a hatalmasok csinálnak, az elég ijesztő. A mutatókért mindent meg kell tenni, együtt és külön-külön. Ha jók a mutatók, lazítás várható, ha rosszak, szigorítás. Pedig mit teljesít a világ? Ha túl sokan betegednek meg, akkor bezárunk. Mi az, hogy túl sokan? Vagy túl sokba kerül az egész? Ekkora veszteséget a hatóság nem tud elkönyvelni? Ki fizeti a révészt? Én most – persze – játszom a fogalmakkal, amelyeket a hatóság (nagy H) sem képes tisztázni. Nincs hozzá filozófusa meg stratégája? Vagy csak úgy kell megfogalmazni mindent, hogy a sarki rendőr is értse? Bölcs vezetőink oly mértékben nézik le a gondolkodást, hogy az már komoly? Social distancing, társadalmi távolság, distanțare socială. Tetszettek volna angol regényeket olvasni, le van ott írva, hogy mi ez, hat láb, six feet, 186 milliméter, férfi és nő, akik nem rokonok és nem házasok, ilyen távolságban vannak egymástól, ha látja őket valaki, ha van villany, ha van elég nagy ház és park hozzá, ha elég tágas a világ... A jó vírus jó regényeket olvas, az tudja – elvileg. Európa összeomlott a halálfélelem alatt, nem a vírus, nem a halál és nem a végítélet intézte el, hanem a félelem. A vírus a levegőben, a félelem a sajtóban terjed, a bizalmatlanság bennünk lakik. Félsz bemenni a munkahelyedre, mert meg fox halni? Félsz vásárolni, enni, beszélni, szeretkezni és szeretni, mert a szomszéd, a kollégád, a párod is fél. Fél tőled a rendőr, nem mer igazoltatni, vagy csak ő is unja. Fél a politikus a képernyőn, fél a szóvivő, és fél a cica. Félsz egyedül az autóban, azért hordasz maszkot. Vagy csak nem érted. Nem figyeltél biológiaórán, vagy már nem is tanítottak neked biológiát. Nem tudod, mi a különbség penész, baktérium és vírus között. Nem tudod, mi a klór és a szappan élettani hatása. Nem tudod, mire jó az egyszer használatos orvosi kesztyű. Kimosható-e vajon a gumióvszer? És a maszkok? Melyik jobb: a fehér, a zöld, a piros, a kék, a sárga? A nemzetiszínű? És vajon melyik nemzeté? Nem tudod, hogy kézmosás előtt a vírusok és a bacik fel tudnak-e mászni a karodon, és utána vissza. Nincs telefonod, hogy megnézd a Wikipédián. Nem is érdekel, csak félsz. Nem tudod kitölteni a papírodat vagy megírni. Nem tudod, hogy vannak-e még jogaid. Elmúlt a felvilágosodás, mi? Jó lesz.

Minden hatalmi ambícióval megáldott csinovnyik örülhet, van anyag, amiből dolgozni. Van ürügy és alkalom. A profitéhség még mindig legyőzte a halálfélelmet, ezt jó tudni.

Ezt a blogot azért indítottuk, hogy legyen; hogy elmondjuk, van színház, amikor nincs; van zene, amikor nem koncerteznek; van irodalom, pedig sokan temetik; van előadás, amikor nem tudunk összegyűlni; van valami, amikor nincsen semmi; van élet a grafikonokon és a statisztikákon túl, kívül, nélkül. Van még kultúra, van még szellem. Született egy új lap. Ekkora sikerre, nézettségre, látogatottságra senki nem számított, de azért reméltük. Köszönjük. Nem tudom, hány szöveget írtunk, de mindet ingyen. Nem kell ezt elmondani a támogatóknak és a fenntartóknak, nem kell tudjon erről senki, de mi örülünk. Van ingyenesség – gratuité, mondja a francia. Van élet a kapitalizmuson túl és kívül. Lehet. Még Erdélyben is lehet.

Holnaptól nem változik semmi, a betű ezután is betű, a szó, a mondat, a grammatika, az érv. Legyen.

Ha okkal vagy ok nélkül visszazárnak, vagy csak bezárnak megint, már tudjuk, hogy mi a teendő: olvasni, írni, gondolkodni és kommunikálni tovább.

Megvolt a főpróba.

Kezdődhet az előadás.

A bejegyzés trackback címe:

https://latoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr4915695906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.