Nem működnek a közhelyek. Nem működik a rutin és nincs magasztosság a szertartásokhoz. Nem tudunk azok lenni, akik voltunk, mert ami volt: nincs. Nemmel nem kezdünk mondatot. Kifelé a szépet mutatjuk. Argumentum ad hominem. Színházba mégiscsak a közösségi katarzisért jár az ember. Most viszont…

Bevallom, számomra furcsa, idegen érzés a kanapéról színházat nézni. Filmet, sorozatot igen, de színpadot nem. Többször próbálkoztam vele már jóval a korona előtt is, többnyire külföldi előadások miatt, de hamar letettem róla, mert egyszerűen nem működött. A színház pont az egyszeriről, a…

  Felébredek, tisztességes reggelt mutat az óra. Ma is, mint mindig, fél kilenc körül vagyunk, bár az első reggeli megébredés háromnegyed nyolckor van, ami után visszaalszok, és következőleg már a tisztességes következik. Belső idő szerint történik mindez, van, hogy percre pontosan, óra harmincöt…

Nem is olyan régen, a falvakban, ahol a felmenőim éltek, az eladó lányokat a ruhájuk és a viselkedésük alapján messziről meg lehetett ismerni. Ők is tudták, mindenki tudta: ahhoz, hogy jó férjet találjanak, bizonyos feltételeknek meg kell felelniük. Volt erre társadalmi konszenzus, jelrendszer,…

Az ajánlót író szerkesztő egyik szeme sír, a másik nevet. Sír, mert minden szöveget mégsem idézhet, bár szívesen tenné; és nevet, mert többől mégiscsak idézhet, és felmutathat egy cseppet, melyben talán megcsillan a tenger.

Mindenki a járványról beszél, hogy a világ sosem lesz már olyan, és mindenki reméli, hogy tényleg jó irányba is változhat, ha nem is minden, de valami... Te hogy éled meg ezt az egész felfordulást? Nincs egyszerűbb dolog, mint az embernek megváltoznia. Ezt magunkon is tapasztalhatjuk nap, mint nap.…

„A pokol elviselhető, amennyiben a kultúra mennyei eledeléhez hozzáférhetünk” – így hangzik az a mondat, amelyet Gabriel Liiceanu idéz Constantin Noicától Radu Găină dokumentumfilmjében. Az 1909-ben született román filozófus előbb kényszerlakhelyen élt, aztán börtönbe vetették, végül, nyugdíjazása…